ANTIBÉBI PIRULÁK – SZIGORÚAN HÁZASOKNAK

A kórház házi kiállításán az egyik legérdekesebb tabló a fogamzásgátló szereket mutatta be. Négyféle hormonkészítmény van forgalomban: kétféle – napi használatra készült – orálisan fogyasztható pirula, egy havonta egyszer szintén egyszerűen lenyelhető tabletta és egy ugyancsak havonta egyszer esedékes injekció. Ezenkívül, magyarázza Vang doktornő, népszerű a méhszájban elhelyezett gyűrű és többgyermekes szülőknél (két gyereken felül) kérésükre alkalmaznak sterilizációt – a férfin vagy a nőn. A pirulákat ingyen osztogatják.
– Beváltak?
– Igen, mind a napi, mind a havi tabletta.
– Melyik a jobb?
– Mindkettő jó.
– Nem értem – mondom –, ha valaki megúszhatja havi egy pirulával, miért kér napit, aminél mindig fenn forog a veszély, hogy elfelejti bevenni.
A dolgok ismét helyükre kerülnek.
– A havinak ugyanis – magyarázza Lin doktornő – erősebb a mellékhatása, és a napi tabletta biztosabb.
– Melyik a népszerűbb?
– A naponta szedendő pirula.
Kínában nem mindig volt divatban a családtervezés. A „nagy ugrás” idején még ösztönözték a népesség szaporodását, az elv az volt, hogy két kéz többet megtermel, mint amennyit egy száj elfogyaszt. Azóta ésszerűbb gyakorlat alakult ki, a túlnépesedett területeken fékezni igyekszenek a népszaporulatot, a ritkán lakott határterületeken ösztönzik. A késői esküvőt és a családtervezést hirdetik, a fogamzásgátló szereket ingyen bocsátják a házastársak rendelkezésére.
Már későre jár, nincs idő erkölcsi problémák megvitatására – az azonban tény, hogy a pirulákat csak házasoknak adják. A házasságon kívüli szexuális élet olyan téma, amelyről beszélni is nehéz Kínában. Valamelyik újságíró-kirándulásunk során hosszú vitát folytattunk kísérőnkkel, az egyik legvilágosabb fejű, az európai gondolkodást leginkább értő kínaival, akivel találkoztunk.
– Természetesen előfordulhat – ismerte el –, hogy két fiatal nem vár a házasságig (ez volt a legmerészebb feltételezés, amit Kínában hallottam), de ez nem tipikus. A fiatalok elsősorban a forradalmat kívánják szolgálni; ha például az egyetemen két fiatal megszereti egymást, megvárják, amíg végeznek, s akkor összeházasodnak. A társadalom is ezt várja tőlük —mondotta partnerünk, aki szintén egyik diáktársát vette el, amikor végzett.
Kínában nincs semmiféle szexuális propaganda, a szerelem egyszerűen nem közéleti téma: a „kulturális forradalom” óta még a színpadokról is eltűnt. Nincs dekoltázs, nincs kétrészes fürdőruha (hogy bikiniről ne is beszéljünk), nincsenek fiatal nőkkel reklámozott fogyasztási cikkek, nincs show a tv-ben, nincs táncos szórakozóhely, a „kulturális forradalom” óta a társastánc fogalma ismeretlen.
A vezetés mindent elkövet, hogy a szexuális ösztönök ébredését lefékezze. S ha mégis „megtörténik a baj”, akkor a társadalom szinte ellenállhatatlan nyomást gyakorol az ifjú párra, hogy házasodjanak össze. Ha ez valamilyen okból lehetetlen, nos, az abortusz Kínában szintén az elfogadott születésszabályozási módszerek közé tartozik. Az ideális kort a házasságkötésre a férfiaknál 28—30, a nőknél 25 év körül jelölik meg. Mindez persze ma még csak a városokban hat igazán – falun, ahol a kínai lakosság négyötöde él, a korai házasság és a több gyerek hagyománya erősen tartja magát. Kína lakossága falun ma is legalább évi két százalékkal nő, városon azonban egy százaléknál alig többel.
– Hány gyerek az ideális? – kérdem Vang doktornőt.
– Az attól függ. A városon általában két gyerek van egy családban, néha három. Falun sokszor négy is. Mi, mai asszonyok nem akarunk sok gyereket, több energiát akarunk fordítani munkánkra. Mao elnök azt mondta, hogy a nők tartják az égbolt felét, de ha sok a gyerek, nem tudunk részt venni a szocialista építőmunkában.
– Vang doktornő, megkérdezhetem, hány gyereke van?
A doktornő arcán fény ver tanyát.
– Nekem?
– Hát persze.
Lin bólint, mintegy egyetért azzal, hogy az orvosnő válaszoljon a magánjellegű kérdésre.
– Kettő – mosolyog Vang orvosnő –, kettő. Két gyerek vár otthon.

Forrás: A fal mögött: Kína. Gondolat, 1975. Világjárók 98. 390-406. old.