Kútba esett a Nap, seprűs boszorkányok vihognak,
Óriás sziklakockák odvaiban kuvikolnak
Az elektromos robotemberek, és vonyít a hold,
Hulló csillagokat csomagol az őszi lomb, sikolt
Több ezer sirály, ennyi gyerek született, felrikolt

A villamossá csökött vonat, döcögnek a tankok,
Vemhes macska aknát kölykezik, robbannak a bankok.
Megolvadt aszfalt ásít, elnyel kétmillió embert,
Hullát élesztgetnek a patkányok, vagy kínzórendszert,
Egyre nagyobb a hangyaboly, elapasztja a tengert.

Fejétől bűzlik a hal, a cápák is megrohadnak,
Tizenhat tonna agysejt égett szénné, tűz a vasnak.
Bábel tornyok szédelegnek, szennycsatorna kiárad,
Ingyen étel a munkásnak, templom az áruházad
Lucifer, papjaid megkéselték Istent, ezt vártad?

Híveid ledolgozták a húsz órát, engedd haza,
Kétmillió ember hadd gubózzon az odújába.
Több ezer ember halt meg ma, a várost füst lepi el,
Krematóriumok égnek, ezek nem támadnak fel,
Lelkük varjúként csárog, nem hagynak aludni éjjel.

(Bukarest, 2014. május 7.)