Ha jól meggondolom, a nőkkel elég bajos lehet a dolog. Úgy értem odaát, mikor az Utolsó Esküdtszéknek döntenie kell, hogy most hová küldje őket: a pokolba kávét főzni az ördögprímásoknak, vagy a mennybe, hogy fényezzék a szentek glóriáit. Mert ugye a NŐ mint olyan, bőséges okot és bizonyítékot szolgáltatott idelenn mindkét döntéshez. Egyrészt szórta a pénzt, kacérkodott fűvel-fával, pletykált, ármánykodott, kihasználta a férfiakat, patáliázott, bujálkodott, zsarolt, Isten nevét gyakran vette nyelvére hiábavalóan ésatöbbi, másrészt pedig gyöngéd volt, gondozta, segítette családját és minden bajbajutottat, szerető és szeretetre méltó volt, önfeláldozó, hűséges, dolgos és mindenek felett életet szült és folytatta az embert az árnyékvilágban. Egyszerű halandói minőségemben – főleg, hogy még mindig testem foglyaként itt lézengek a gravitáció hatókörében – úgy gondolom, hogy a női lelkeket valahol a tizedik égben fogják tárolni, kb. a pokol és a mennyország közti távolság felénél, hogy mindkét birodalom számára
simán elérhetők legyenek, ha netán szemléltető eszközre lenne szükség ILYEN vagy OLYAN ügyekben.