különbözni akarunk
de hasonulunk
arcok mögé bújunk
majd kiválunk

keresem magam virágban fában
fűszálak közé hull a vágyam
rettegek attól – észre sem vesznek
de attól is, hogy meglátnak

mást sem akarok, mint külön válni
hogy eggyé lehessek veletek
mosolyomban nem akadályoz
csak testem – csak a testetek

lélekben egyformán rezdülünk
minden embert simogató szóra
csak ahogy a szél sem egyszerre borzolja
a mezőt – alája egyenként hajlunk

különös egyszeri dallamot játszik
mikor az idő zongorázik rajtunk
csak hajaz rá mit előtte fújt
mikor még a föld alatt vártunk

2019-12-03