„…hogy ne hallatszék a gépfegyverek
fütyülése, csak egy dal,
s rá egy másik dal, csak mindig újra a dal.ˮ
(Pablo Neruda)

A zászlót csak kibontani lehet.
A falat előbb építeni kell.

Fal vagy: erős, megméretett, magas.

Ütni derűs arccal is lehet. Ha már ütni kell – csak konok dühvel szabad.
Akarj a fehérizzásig őszinte lenni és maradj is az a fehérizzáson túl is az.
Haragudni nevetve is lehet. Haragudni csak tiszta szívvel szabad.
Sírj fel a vasöklűek közül, te nem vagy odavaló.

A legnagyobb szomorúság a sík mezőn egyedül lengő zászló.

Vajon ki emelte azokat a falakat,
amelyek előtt a kivégzőosztagok felsorakoztak?

Fal vagy: erős, megméretett, magas.

Válladon már nem csak saját kereszted.
Tiéd már a vég. És tiéd volt a kezdet.

Fal voltál? Erős? Megméretett? Magas?

A zászló lelkünkben izzik tovább.