Demény Péter: Hazám
J. A.-nak
Ha éjjel hazafelé mennék,
mint annyi sokszor tettem én,
szmogos holdfényben megfürödnék,
s azt mondanám: ez költemény.
Ahogy a hajnal közeledne,
sétálnék köztetek haza,
hol mindenki más bolond lenne,
nem keresném, hol a haza.
Egyedül voltam eleget,
ettem én rozsdás kenyeret,
hittem szívet, mi nem hitt engem –
a vállamon a lét nyele,
egy ritmust verek én vele,
tüzénél kell megmelegednem.
Pusztai Péter rajza