Szódugó

Korábban is sejtettem: ha ez a két úr (nem is mindig véletlenül) összetalálkozik, akkor vége vígandrásnak.
Mégis folyton azon ügyködtem, hogy valamiképp összehozzam őket.
Egy ízben aztán jött egy kis ködöcske, és dehogy sikerült előhívnom a nevüket. Mihelyt előjött az egyik, takarásba vonult a másik. És viszont.
Amint beszélni szeretnék róluk, oszlatják egymást.
Agysejtjeim érthetetlen fickándozása.
Mint mikor a víz nulla és négy fok között micsinál.
Ah.
Régi fotón szembe dalol Molett Molly, hoppá. Mindjárt fölmerül az első úr. Molett Molly az örök kórusmezőkön, kihallom altját a madrigálból.
Ez az. Alt+kór…
Bepötyögöm a gépbe.
Alzheimer!
És akkor: hess!, a másik úr, nevetve, az agyamból.
Tekervény, tekervény; de már nem tud becsapni. A pénztárcámban lapul rongyos kis memória-cédulám. Előkotorom, alul ott a Parklátogatás, és: „Őrizkedni a kullancsoktól…”
Alatta: „Parkinson!”
Ez az.
A papír hátára róvom mindkét nevet, egymás mellé. Megjegyzéssel: „Ezek ketten a parkban találkoznak, a magasabbik alt hangon muzsikál.”
Csak hát mikor a laborban lányos zavaromban egyenlítem a vizsgálatot (hiába a biztosítás, hetekig kellene várnom, hát inkább fizetek): némely egyéb fölös cetlikkel, míg a pénzt perkálom a nagyságos billentyűző kisasszony elé a pultra: lehull, mint a rózsa szirma –, elhányódik The Cédula of máj emlékezet.
Kezdhetem az egészet elölről.
Miről is lett volna szó? Fene tudja.
Ülök a padon, elterelő hadmozdulatként panaszolkodnék, nincs kinek.
Derült égből tökönrúgás, beugrik egy versike. Dolgozatot kompiláltam hajdan a népi abszurd témájában, fogalmam sincs, miről szólt; abban idézhettem talán.
Volt egyszer egy ember, szakálla volt kender.
Cserefa pipája…
Küküllőkeményfalvi változat, ez százas.
De Istenkém, miből is volt a bokrétája?

1. Nászta Katalin:
   2019. december 10. 15:43

   Ezen nagyon tudtam derülni! Az egész böngészde-sorozat tetszik. :)