ANTIBÁBEL

„megbízhatsz bennem, jó barátom“
„te rog să-mi dai o pîine caldă“
„und als ich sah die Liebe kommen“
„I see You are a clever pupil“
„tu es une merveilleuse chanteuse“
„ja ponyimaju, eto jaszno“
„lasciate ogni disperanza“. ..

Aztán szabadságoltuk
a tolmácsokat
a borúlátó farizeusokat
a falledöntő istent —

Hogy álljon Antibábel

Először a csákány. Aztán jöhet az
ásó. Bokáig, térdig, combközépig.
Derékig. Még egyszer körülnézek a
föld felszínén. Már csak az ég ma
darai fölöttem. Oldalt, a rétegek
ben: éles kavics, földigiliszta, sápadt
cseresznyegyökér, ősi fakorhadék,
málló csont — állaté? emberé? —
s az egyre sűrülő sötét. Egyedül —
kettesben az ásóval. A megkettőzött
magányom. Összenyom a fölém em
elkedő föld Tudata. Az alattam mé
lyülő cellacsö magába szív. Csak ke
tten vagyunk ilyen egyedül: a köl
tő meg én. Ő fenn, valahol, messz
ire látszó tüzeket akar gyújtani. Én
itt lenn ások, ások. Nincs pihenés.
A nyirkos remegés, a tejsavas izom
görcs, a levegőtlen kábulat nem gy
őzhet. Tovább. Amíg majd megjel
enik a következő lábnyomban az e
lső csepp tiszta
víz

A KÚT MÉLYÉN

Forrás: Korunk, 1975/12. sz.