A szélkakas nem baromfi

Indig Ottó, a kitűnő író fiatalemberként egy kis vidéki állomás főnöke volt. Ezen az állomáson futottak keresztül a külföldre menő baromfi szállítmányok, és Indigre volt bízva, hogy amíg a vonat az állomáson vesztegelt, etetésükről gondoskodjon. Ezért az etetésért Indignek vagononként tíz korona járt, és az igazgatóságnak úgy számolt el vele, hogy az egyes fuvarlevelekre vörös cédulát ragasztott, és minden ilyen cédula után kivett a kasszából tíz koronát. Egy napon két magasabb rangú vasutas jelent meg az állomáson, hogy pénztár-vizsgálatot tartson. Indig a legnagyobb nyugalomban nézi a hosszas vizsgálatot, amikor vésztjóslóan megszólal az egyik fölöttese:
– Ön tíz koronával többet vett ki az etetésekre.
– Lehetetlen – mondja indignálódva Indig –, én pontosan minden baromfi fuvarlevél után tíz koronát vettem föl.
– Akkor nézze meg jobban ezt a fuvarlevelet.
Indig megnézte a fuvarlevelet. Egy vagon szélkakasról szólott.

Színházi Élet, 1935/30