Retinámban lomhán ég, a Tordai-hasadék,
Szent György nap éjjelén, zokog a barlangban a vég.
Tündérek mentik a kincset, havas napon olvad
A jég, sziklából forrás fakad, a vér megalvad

A kunok arcán, színek szagát ízleli az ég,
Uránszív hasad, Szent László lova csupa tajték.
Patkója szikrázik, nyomában vad villám csattan,
Kővé dúsítja a pénzérméket, s tovaillan.

Díszes zabfű nyerít, sisakvirág megöleli,
Homoki nőszirom ásít, kankalint bűvöli.
Hantmadár fészkében kövirigó dúl, majd szárnyal,
Tordai hagyma szirmait lefejti az angyal.

Csípős szél cigarettát sodor, a nagy terv füstöl,
Hesdát-patak átreszeli a hegyet, dörömböl.
Hozadéka a jelenre zúdul: „Egy az Isten”,
Forró kövek odvából a sátán is felszisszen.

Görcsbe rándulva, haza várjuk a feltámadást,
Magyarföldi husánggal elverje rajtunk az áldást.
Szent Mihály nap éjjelén, barlangban visít a vég.
Retinámban földig ég, a Tordai-hasadék.

(Kolozsvár, 2017. november 4.)