A tenger lágyan szendereg.
Piheg. Az álma jó.
S hol a hölgyikék a legszebbek,
ott rejti el a trikó.

Az értelemre süt a nap,
s puhára gőzöli.
És kotnyeles hullámhad szalad
kandin a partra ki.

A hullámok élete gyötrelem,
sustorog bennük a düh.
A hátsó részt látják a hölgyeken,
de az első a gyönyörű.

S nem fordulnak meg a hölgyikék.
Történhet bármi itt.
Ülnek a homokban. S várnak rég.
De még nem tudják, hogy kit.

Egy-két úr közben arra hetyeg.
S mert izgató a csók,
meggusztálják a hölgyeket,
mint mértékvevő szabók.

Erősebb a nőknél az alaki hatás,
mint az arc szerepe.
Néha lesz ebből valami,
de néha meg semmise.

Békés István fordítása

Forrás – Erich Kästner: Szív a tükörben. Válogatott versek. Magyar Helikon, 1959.