Téli tallózó
Horváth Imre: Három vers / Kenéz Ferenc: Angyalméz
VÉGSŐ „VIGALOM“
Mindenki sírva születik,
de senki sem hal meg nevetve,
a végső kacajból pedig
nem kis „vigalom“ kerekedne:
mind hahotázva esne el,
kit az a „Drót“ fegyverbe rántott —
az őt megillető röhej
megrengetné ezt a világot.
VAN AZ IS
Tudatomban van világom,
van városom a világon,
városomban van lakásom,
ajtó is van a lakáson,
ajtómon van zár, van minden,
nem hiányzik a kilincs sem,
csak kéz nincsen a kilincsen,
mert van az is, ami nincsen.
DUDÁSOK
Két dudás nem fér egy csárdába,
talán mert egymást túldudálja,
mert nem lehet dudálni bújva —
vagy az egyik hamisan fújja?
Forrás: Korunk, 1976/3. szám
KENÉZ FERENC: ANGYALMÉZ
Micsoda
inkvizítor-idő
ledönt
s felemel
a hó
kavarog
botorkálva
érkeznek el
ajtómig az angyalok
méz-edénnyel
sorba
állnak
mérem éjem
nappá téve
ha már egyszer
sorbaálltak
mérem nekik
méz-edénybe
a sómat
s a paprikámat.
Forrás: Korunk, 1976/1-2. szám
Pusztai Péter rajza