Megjelent a Pannon Írók Társasága kiadásában – Zalaegerszeg, 2019 decemberében

Lackner László 1943 – ban született Lentiben. Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolát végzett, harminc évig a turisztikai szakmában dolgozott vezető beosztásokban. A Zalai Írók Egyesületének egyik alapítója, több szinten vezetője volt. Három társával 1985-ben létrehozta a Pannon Tükör című kulturális folyóiratot, amelynek kiadói feladatait tizenöt éven át ellátta, és amely azóta is folyamatosan megjelenik. Nyugdíjasként, tíz éven át a Pannon Egyetem, négy éven át a Kodolányi Főiskola felnőttképzési kurzusain tanított idegenforgalmi ismereteket.
A szerző eddig hat szépirodalmi, két szakmai kötetet, két kisregény angol nyelvű online megjelenését, számtalan folyóirat és napilap publikációt mondhat magáénak. Hat drámát írt, ezek közül a Téblábolók című a Békéscsabai Jókai Színház és a Bárka által kiírt pályázaton, 2018-ban 104 pályamű között, a vígjáték kategóriában első díjat nyert. Most először teszi közzé kötetben, az elmúlt öt évtized során írott verseit.
Lírája a szülőföld, család és szerelem témáit járja körül. Verselése tiszta, hagyományos rím- és ritmustisztelő. Versképei, metaforái, képi megfogalmazásai azok közé emelik, akiknek a kisujjában van a verselés, a költészet, ami csak azért szorult háttérbe a kezdeti évtizedek után, mert a próza, a dráma, a mesélés elcsábították. Akkor is, mindig című versében már 1975-ben kijelölte életének, és egyben költészetének is felvállalt irányvonalát:

Hajnalban, mikor feleszmélsz a napra –
s a fénytörésre tágul a szemed,
kipillantasz a nyújtózó falakra
– akkor is, mindig csak ezt keresed.

Ha felajzva megfeszül az izmod,
vagy új erőket oldoz az eszed;
ha fürge gépek fogát igazítod,
– akkor is, mindig csak ezt keresed.

Ha megjelensz egy népes tüntetésen,
és fellendíted bátran a kezed,
hogy elmondhasd: ez rendben van, az mégsem!
– akkor is, mindig csak ezt keresed.

Ha kíváncsian leemelsz egy könyvet,
ha sorba állsz, hogy szerezz egy jegyet,
és nem szégyellsz egy kicsorduló könnyet
– akkor is, mindig csak ezt keresed.

Ha reménykedve lopakodsz az éjben,
hogy megtalálj egy rád nyíló szemet;
kéjtől remegő szerelmed ölében
– akkor is, mindig csak ezt keresed.

Ha leroskad majd karod és a lábad,
s szemedre hull egy kis, könnyű nemez:
rádöbbensz majd: naponta megtaláltad,
rádöbbensz majd, hogy így volt érdemes.

Radnóti Miklós, Nagy László, Faludy György, Pécsi Sándor, Domján Edit nevei, róluk, hozzájuk írott sorok részben vallanak költőtársi, színházi ízléséről. Világosan beszél, az egyértelmű megfogalmazásokat kedveli. Verseiben olykor vitatkozik még kedveltjeivel is, nem rejti véka alá véleményét a ma virágzó felszínességgel kapcsolatban sem. Olyan ember, akinek az embertársi viszonyulását a zalai emberek barátságos vendégfogadása jellemzi. Fáradhatatlanul munkálkodott és munkálkodik azokon a területeken, amik életét kitöltötték – íróegyesületi munka, folyóiratalapítás és kiadás, kulturális értékek terjesztése. Most elérkezettnek látta az időt, hogy saját személyes életéről, magánéleti vívódásairól, lelki problémáiról a nyilvánosság előtt, összegzett módon valljon. Kitárulkozik előttünk a férfi, az örök szerelmes, az örök ifjú, a mindig sokat remélő és tenni akaró ember.

Nászta Katalin

1. Kurta Áron:
   2019. december 21. 18:44

   Gratulálok az íróknak!

2. Nászta Katalin:
   2019. december 22. 04:11

   Köszönjük!