amit elvesztek a vámon megnyerem a réven mondogatom
de ez az egész duma fordítva is érvényes
itt robognak lajos király vitézei sokan lovukat itatják
ám a duna már vérről álmodik a hullákat puhán átöleli
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK
hirdeti a felirat a mohácsi réven
kár hogy ez a felirat négyszáz évet elkésett
akkor talán még elérhettünk volna valamit
és a komp puhán beleüti az orrát a partba a kötelek
engedelmesen lelanyhulnak mint az izmok a feszülés után
ám ekkor már semmi köze a népnek semilyen királyhoz
kocsink kereke egyhelyben smirglizi a deszkát
imé mégis összefognak a proletár entellektüelek
ó milyen marhául kicsi ez a világ
a x-beli orvos is tolja kocsinkat
mikor kalmár korszakomban lejárt határidejű gyógyszert
kínáltam neki csak nevetett jó lesz ez nekünk mondta
és rajta kívül sokan mások is
to je trgovina karčika nije umetnost mondta erre a vezér
közben paripához hasonlóan prüsszögött
időnként benilt csöpögtetett az orrába hasztalan
és siklik velünk a dunán a komp
dudál a vontató szétterül a lusta hang a folyón
radnóti jut eszembe kinek fülébe vastag vad ágyúszó gurult
ám az halotti sirató is volt egyben
micsoda rohadt impotens ez a kor DUNÁNTÚLI NAPLÓ
pécsett nem nézhettük meg böbe baba legújabb kalandjait
körmével felsérti uram az emulziót nem veheti ki a tokból
de ady nyamvadt kis női csukái melltartófűzérrel a hónuk alatt
várnak a próbafülkék előtt jutka angol kardigánt vesz
retkes a nyaka mindegyiknek hányan próbálták meg eddig
tűz a nap borzalmasan kocsink izzó bádogdoboz
szikvízpalackunk meg mindig üres hallgatom a széndioxid
sistergését
lődörgünk janus városában este hatig felmászunk a mecsekre tele pofával szagolom a tavalyi fenyőtobozokat
kettőt elhozunk egyik w. sanyika könyvén van a másik horváth jánoson
íme a tüskék is vajon hány sylvia lépett beléjük és melyikbe
ez a nagy talány és az oroszok is védik már a leányanyákat
sok a sylvia most is bizony janusom
aztán vágtatunk kifelé a városból már este van
megszállunk blastyákéknál imé ezek is hígmagyarok
séta közben kettős a meglepetés a pocsolyában egy tízforintos
és a kút körül több példányban ugrál és kuruttyol ung király
este elalszunk a nagy pirosalmák illatában
de másnap már nem tudunk ellentállni a csábításnak
ebédre székelykáposzta utána alma és összenevetünk
a hangosbeszélő üdvözli az eszékieket borzalmas kiejtéssel
másnap már szökünk is innen az út szélén szalonnát eszünk
boglárka mondom miközben egy mezeiló a számba ugrik
ez szöcske mondja jutka de ő nem ért az ilyen dolgokhoz
nem tudja mi az ha göbe kurkálja a hidast
külön füzete van a gombosi specialitásokhoz
ez hízeleg a hiúságomnak és monográfiát tervezek a falumról
eszembe jutnak a csontok a kertben meg a gyökerek
átszőtték a csontokat a karperecek azóta a múzeumban vannak
a római sáncokban öcsém július caesar érmet kapált ki
az ángyom mária terézia aranyat hungariae 1768
tüsköm papucsom sarkantyú mondom magamnak ime a pogány
tűzugrás maradéka micsoda kuriózum ez a falu
meg is írta czikáry tiszteletes úr
azóta bodzafák nőttek a kert végén és már kerítéseket csináltak
a privát tulajdon akkor kezdődött mikor az ember elkerítette
a föld egy darabját magának mondotta rousseau
azóta a kutyák véresen járnak haza reggel elakad a fülük
azóta kiszárad minden barackfa az udvarunkban
azóta senki sem veszi észre a kisgólyát ha kipottyan a fészkéből
ám szépen virul a saláta és látszik ki a takaros asszony
és kivágták az utolsó gledicsfát is
nincs koronatüske hogy krisztust megkoszorúzzák a zsidók
nincs mit rágni és már nem pállottak a gyerekek
de hülye filmeket néznek és gyakorlott mozdulattal
rántják ki a műanyag pisztolyokat
én egész nyáron vízipisztolyt akartam de jutka nem vett
de vettünk tormaízt tubusban mert hungáriában olcsóbb
és ott láttuk a ludas matyi ivánját is eredeti kiadásban
persze joe nem volt ott iván egy örökírót vett
az emberek csak mennek a dolguk után
csak én bámulom meg iván kimondhatatlanul otromba csizmáit
de fegyelmezem magam mert úriember nem csodálkozik
nem lepődik meg semmin és nem fizet
már harmadszor megyünk be a könyvkereskedésekbe
százforintosaim láttán a hölgy berkesi andrást kínál
ám én továbbra is maradok kassáknál
ide is szakállasan érkeznek a csodák
látni a lányok combját de ez sem izgalmas már
kocsink tele könyvekkel szótárakkal
újra vágtatunk a nemzet pusztulásának színhelyére
újra döglötthal-szag és világ proletárjai egyesüljetek
Jutkával a fácánkakasokat csodáljuk móri ilyent nem tud pingálni
most ülik a tojást magyarázza vezetőnk
szebbek mind a dekadens pávák a barokk képeken
a határon a vámos a szótárra bámul alig mer hozzáérni
és zombor alatt ég az erdő
uram égnek a mező virágai és menekülnek az ég madarai
miért nem küldesz esőt a földre
egyszerre csönd lesz az egyik toboz mellém koppan
gyantaszagában ezer hegedűről álmodunk

Forrás: Jung Károly – Ég az erdő. symposion füzetek 1. Újvidék, 1968.