B. Tomos Hajnal: Decemberi remake
Amikor kilépett a lépcsőházból,
nagy, aranyos keretbe botlott:
a képen már csak egy fül
és egy nyakkendős ingmell látszott.
Golyók pattogtak,
mint találomra hajigált kavicsok
az egyetem homlokzatán,
de senki sem lőtt-
csak üvöltöttek , rohantak,
s néha puhán leomlottak,
mint rongybábuk, az emberek.
Ő akkor csak tizenhét volt.
Épp nézte, hogy az a lány, ott
a modarom ajtajánál, milyen
nevetséges pózban kuporog –
aztán csak leroskadt melléje,
lassan ráomlott, mintha siratná.
Anyjának valaki azt mondta:
nem volt semmi személyes,
csak egy visszapattanó golyó.