Marcell Mihály: Neveléstan (Tinta Kiadó)
Mindig azt hittem az oktatás és nevelés eredményességéről, hogy autodidakta az, aki önmagától marha, s az emlékezés nagyban felejtésből áll (Borges, ám ha ennek a kötetnek minden szavát készpénznek vesszük, akkor csodálatos kézikönyvet kapunk saját magunk és mások neveléséhez).
Engem, azt hiszem, didaktikára és neveléselméletre a ma már ismeretlen hölgy oktatott Szegeden, aki abból doktorált, hogy a „Hogyan díszítsük fel osztálytermeinket?” a Nagy Októberi Forradalom évfordulójára. Börtön volt az egyetemem – mondta Munkácsi Miklós írós az O’Henry név is úgy keletkezett, hogy a börtönből frissen kikerült nagyszerű amerikai írót egy közismert dallal cukkolták, miszerint: „ O’Henry, O’Henry, mondd mennyit sóztak Rád?”
És én is élénken emlékszem tárgyalásomra, ahol a pulpituson megmondtam a csinos bírónőnek, hogy ő sokkal szebb, mint a vádirat, és a rendőri nyilvántartásba azért nem kerültem, mert egyetlen kihallgatásra nem mentem el, tehát nem tudtak tőlem újlenyomatot venni, mi szerint én az európai unió országaiban priusz nélkül szerepelek. (Köszönet II. Priusznak)- Kerekes Tamás
Tanári tevékenységem egyik fénypontja az volt, amikor egy osztálynak a nagy októberi forradalmat tanítottam, akkor azt mondtam, hogy a börtönből kiszabadult fiatal Sztálin nem tudni, hogy miből élt egy darabig. Aztán jött a röpdolgozat, s megkérdeztem, hogy ki volt Sztálin?
Sokan azt felelték, hogy bankrabló.
Ám az sem volt semmi, amikor kérdéseket tettem fel, hogy ki volt Táncsics? Valaki azt válaszolta, hogy VII. Vilmos. Itt egy kicsit elgondolkodtam, hisz akkor semmi más dolgunk nincs történelemórán, hogy akkor Luther Kun Béla, és Mária Terézia pedig Nagybotú Mészáros Lőrinc. Remélem a párhuzamos világegyetemekben most jókat röhögnek rajtam, de ez az igazság.
„Ebben a könyvben arról van szó, miként lehet az emberi lélekből kitermelni azokat az emlékszem első minőségeket, amelyek segítségével az ember egyrészt magát kivételes személyiséggé alakíthatja, másrészt a lelkéből kisugárzó erőket mások nevelésének szolgálatába állíthatja”.
“Célunk tehát nem elvont rendszerek megállapítása, hanem a bennünk és a másokban rejlő életenergiák ébresztgetése, működésbe állításának az ismertetése. Az igazi nevelő, aki szorgos önnevelés útján a magában levő energiákat rendezte, és a belőle – mint sugárzó energiagócból – kiáradó energiákat tudatosan és felfokozva állította a nevelés szolgálatába. A nevelésben a lélek expansív (kifejlésre törő) energiái a döntő jelentőségűek, nem pedig az elméleti módszerek ismerete. Ezért van, hogy sokszor minden neveléstani ismeretet nélkülöző a legjobb nevelő lehet, míg a hivatásos nevelők gyermekei a legelhanyagoltabbak. Természetesen a két előfeltétel: a fennkölt egyéniség sugárzó életenergiája és elméleti tájékozottsága együtt az igazi nevelő egyéniség meghatározói.”
Ha ez mind igaz, akkor nem fogunk unatkozni a hátralevő életünkben. Nagyszerű könyv, az összes személyiségfejlesztő kurzusnál többet ér.
Kerekes Tamás
Pusztai Péter rajza