Földem fölött

Nagy sárga báb vagyok, akiben egy
Egész életen át érett a lélek.
Amely csak akkor ébred más létre,
Ha ezen a földön égit remélhet.
Másik életre készülődve
Leszek egyre földibb,
Mert a remény a legzöldebb
Ezen a földön, itt.
Örömök, bánatok készítik
Bennem a hetedik eget:
Majd egy alkalmas pillanatban
Óriási lepkévé változom,
S felröppenek.

Röpülés

Mindennap fejlesztem a repülőizmaim
Hogy egyszer majd szállni tudjak
Emberközelből süssön rám a nap
Minden reggel elvégzem a fúziós tornát
Megélem ilyenkor hogy a magasság hull rám
Szinte megéri a fejem az eget
Testvéreim a csillagok
Erezhetem hogy igazán ember: madár vagyok
Erre vágyik minden lény amíg él
Röpülök
Nézem felülről a felhők hátát
És két oldalamon vígan fütyörész a szél

Forrás: Hargita Népe, Műhely melléklet, 2019. december 24.