Hiába, nincs mit csinálni, nem megy. Már a százhuszonnyolcadik filmet nézi, mert azt tanácsolta egy nyelvmester, kapcsolja be a számítógépet, dőljön hátra, nézzen egy angol filmet csak úgy, natúrban, az a legjobb lecke! Se szótár, se nyelvkönyv, figyelje az élő szöveget.
Majdnem egy tele évet veszített el így, mert csöppet sem lett okosabb. Különben eddig már kiábrándulhatott a jobbnál jobb módszerekből, amelyek egy tőről valók az orvosi csodareceptekkel, a prosztata, a bélférgesség, porckopás, agylágyulás áfiumának orvosságaival.
És egy második esztendeje ráment arra, hogy megbizonyosodjon, az alvásra rákombinált tanulás még arra sem jó, hogy megtanulja az angol igent meg nemet, és a talánról még nem is beszéltünk. Igen, álmában akart megtanulni egy, aztán még egy nyelvet, és ez még csak a kezdet lett volna! A kurzus professzora nyilván nem így tanulta, amit aztán ő is tanított, ám azt állította, a módszer szellemes és főleg könnyű. Tessék lefekvéskor a lejátszót kézügyben tartani, majd elindítani, a lényeg a fejhallgatón: kényelmes legyen, meg ne nyomja álmában a fület, mert akkor a garantált tudás mellett garantáltan furcsa álmok környékezik meg az embert. Például azt álmodja, hogy a farkas rossz gyarmati angolsággal udvarol a nagymaminak, de Piroska pontra teszi a tökéletesen befejezett és ezért soha vissza nem térő múlttal. Minden jó, ha a vége jó, a tudatalatti tudja a dolgát, reggelre már egészen jól beszéled az angolt. S miért épp az angol? Ezt már vagy százötven éve nem kérdezik, de ha időszerűsíteni akarunk minduntalan, tessék: Cameron kiszabadította a szellemet a palackból, egyesek már az Egyesült Királyság szétesését jövendölik. Más szerint hamarabb szétesik az Európai Unió, a britek nemsokára hivatalosan is kihátrálnak. Szempontjainkból nem ez a leglényegesebb, Kelet-Európának nem az össze- vagy a széthordás a legnagyobb gondja. A királyság angoljai mennek, a skótok maradnának, az írek is külön szám, amire csakis egy a válasz: tessék megtanulni, és mihamarabb angolul! Könnyű nyelv ugyebár, szinte nincs nyelvtana, s az igeidőket leszámítva minden adja magát. De miért köszönnek ki az unióból? Mert eléggé idegesítette őket a német-francia tengely, a két nép kibékült ugyan, ez az EU eszmei magyarázata, s valahol a pad alatt maradt a harmadik, amely viszont az újkorban világhatalom volt. Sérült és még csak nem is kicsit a nemzeti önérzet. Sebaj, ott a transzatlanti szál, amely majd az angolszász világrégiót erősíti. Ne politizáljunk, az okok a nyelvtanulásra szürkék és mindennaposak. Egyszer csak meg kell kérdezni, hányas busszal lehet eljutni a Regent Parkhoz vagy a Sohóba. Még akkor is, ha történetesen semmi keresnivalója nincs ott az embernek. A La Manche-csatorna, a csalagút le van zárva a bevándorlók előtt, a Trafalgaron mégis az az érzésed, Londonban csupa betelepült él. Addig is, míg legalább a konyhaangolt megtanulja az ember, elboldogul egy maga kitalálta nyelvvel. Nem jutott eszébe, hogy mondják, ne aggódjon, így hát rögtönzött. Don’t ággödésen, mondta, s még hozzátette, szőr. És az angol megértette, mi több, rámosolygott!

1. Skandikamera:
   2019. december 26. 06:20

   „A kurzus professzora […] azt állította, a módszer szellemes és főleg könnyű.”

   Jobban bízok a „Blood, Sweat, and Tears” módszerben: It is a very hard thing to do and requires a lot of effort.