1. Tíz év után Lenin föltámadt. Besiet a Mauzóleumból a Kremlbe. Sztálin kissé idegesen, de nyájasan fogadja. Azonnal a múzeummá alakított dolgozószobájába vezeti, ahol Vlagyimir Iljics friss könyveket – újságokat kér és bezárkózik. Egy hétig csak olvas. Egy hét múlva a testőr, aki az étellel-itallal is ellátta, nem találja a Vezért a szobában. Csak ez kis cetlit: ’Mindent átolvastam, áttanulmányoztam. Semmit sem értek. Előlről kezdem az egészet. Visszamentem Svájcba.’

2. Tíz év után Lenin föltámadt. Látja, hogy valami nagy, megerősített kőépületben van, fegyveresek őrzik.
’- Úgy látszik, végül a fehérek győztek, és börtönben vagyok újra…’ – gondolja. Talál egy telefont, kéri Trockijt. Azt a választ kapja, hogy nincs semmiféle Trockij. Ettől még inkább megerősödik benne a tudat, hogy az ellenforradalmárok győztek. Hívná még Rikovot a Népbiztosok Tanácsában, Zinovjevet Kominternben és Buharint a Pravda szerkesztőségében. De egyiket sem találja. –’Talán már a bolsevik párt sem létezik?’ – kérdezi magától, és betelefonál a KB titkárságára. Sztálin veszi föl a kagylót: -’Miben segíthetek?’ – Lenin összefoglalja a helyzetet, amit tapasztalt, és tele van kérdésekkel. Sztálin egyre idegesebben hallgatja, s közben fölhívja egy másik telefonon az NKVD-t (régebben Cseka, majd GPU, később KGB): – ’Jagoda elvtárs, valami öregember telefonál nekem. Túl sokat akar tudni. Nyugtassák le valahogyan’…

Beküldte: NFJ