Tudom, nem nagyon klappol egy ilyen fogalom
év végi csöndes visszapillantásomhoz:
csak könyvelők húznak vonalat
s adnak össze hideg számoszlopokat,
aztán az eredményből fejcsóválva
néhány apróságot levonnak.

Én nem készítek mérleget,
csak mosolygok és pironkodom,
ha arra gondolok, hogy egész évben
sűrűn összefutottam gyermekeimmel,
de ritkán súgtam fülükbe
a szót, hogy „szeretlek”-
és bár néhány délután
együtt lehettem kisunokámmal,
nem játszottam vele eleget,
mert csengett a telefon,
futott a tej,
vagy postára kellett sietnem.

Szóval igyekeztem és mulasztottam,
most örvendek és bánkódom,
mint minden ember ,
ha temeti a régit s élteti az újszülöttet,
de van lámpafényem, alatta asztal
s azt van ki ma is körbeülje.