14 316 CSALÁD

A pekingi közigazgatás öt belvárosi és négy külső, falusi kerületre oszlik. Egy-egy kerületben több százezer ember él: az ő mindennapi gondjaikkal „alapszinten” ezek a bizottságok foglalkoznak. A fengsengi körzet például a város nyugati kerületében működő kilenc hasonló körzet egyike. Területe másfél négyzetkilométer, két főút egy-egy szakasza, valamint 132 mellékutca, azaz pontosabban hutung tartozik hozzá. A kínai mellékutca nem pontosan fedi a magyar megfelelőjét. Inkább egymásba nyíló vagy egymás mellett elhelyezkedő udvarok csoportjáról kellene beszélnünk, vagy szűk sikátorokról – aszerint, hogy kívülről vagy belülről nézzük őket. A hutungok keskenyek, az utcára rendszerint csak egy-egy kapu tekint – az embernek kívülről legtöbbször az az érzése, hogy két fal között halad. A fengsengi körzet két főútján és 132 hutungjában 14 316 család él, összesen 52 978 ember. Ebből – magyarázza Hszü asszony – 22 208 fő az iparban, kereskedelemben és az állami hivatalokban dolgozik, vannak itt munkások, káderek, színészek, tanárok. Az iskoláskor alatti gyerekek száma 6146, 16 262 diák jár különböző szintű tanintézetekbe, közülük mintegy tízezer az utcabizottság irányítása alatt álló elemikbe. Az otthon ülő felnőtt lakosság – nyugdíjasok, háziasszonyok – létszáma 7762 fő.
A statisztikához hozzátartozik, hogy amikor az utcabizottság épületéhez tartottunk a szűk utcában, sok épületen színes feliratot láttunk, amely arról számolt be, hogy az ott élő család „dicsőségesen falura küldte” a középiskola alsó vagy felső tagozatát sikeresen elvégző gyermekét. Pekingből néhány év alatt több százezer fiatalt küldtek vidékre. De hol is laknának ezek a fiatalok, ha a városban maradnának? Új lakóházakat nem látunk a környéken.
Több mint félszázezer ember kommunális kérdéseivel és az otthon ülők politikai irányításával foglalkozik a fengsengi utcabizottság. A bizottságnak 27 választott tagja van, bár azt sehogy sem tudjuk pontosan kideríteni, hogyan is zajlott le az a bizonyos választás. A fengsengi körzet élén ugyanis 1968 márciusa óta – mint minden kínai intézmény élén is – „forradalmi bizottság” áll. Ez „demokratikus konzultáció” útján született, a jelöltek listáját háromszor is megvitatták mind „lent”, mind „fent”, „összegezték a tömegek véleményét”, aztán jóváhagyták. Szavazásos választás nem volt, de ez így nagyon demokratikusan zajlott le, fejti ki Hszü asszony. Nem is feszegetjük tovább a forradalmi bizottságválasztás titkait, elég az, amit később a fengsengi körzettel foglalkozó kínai újságcikkből tudunk meg: a bizottság 27 tagja közül tíz felsőbb szervek küldötte, akiket később választottak be a bizottságba. Ami az adminisztratív apparátust illeti, nem túl nagy: összesen 62 függetlenített funkcionárius intézi az 52 ezer lakó ügyeit, ráadásul, ahogy Kínában illik, időről időre még részt is vesz a fizikai munkában. A forradalmi bizottság 1972 nyarán még a „kulturális forradalom” hármasszövetségét testesíti meg: részt vesznek benne a káderek, a „tömegek” és a felszabadító hadsereg képviselői (a 27 tagból öt katona). Amikor azonban 1973 nyarán a China Reconstructs című kínai magazin írt erről a bizottságról, a katonákról nem esett szó. A létszám változatlan, de nem a katonák-tömegek-káderek, hanem az idős, középkorú és fiatal vezetők hármasszövetségét testesíti meg. Változnak az idők (de az, hogy többé nem esik szó róluk, még nem jelenti, hogy a bizottságban már nincsenek katonák).
A 62 tisztviselő persze csak azért győzi az ötvenezer ember ügyeit, mert a feladatok nagy részét nem ők, hanem a közvetlen szomszédságot, néhány hutungot, általában mintegy kétezer embert összefogó lakóbizottságok intézik. Egy-egy ilyen bizottságnak 25 tagja lehet. A lakóbizottság Hszü asszony szerint „népi önkormányzati szerv”, amely ugyan az utcabizottság irányítása alatt dolgozik, de tagjai nem kapnak fizetést (legfeljebb költségtérítést). A lakóbizottság – fejti ki – ugyanúgy a közösségi élet központja az itt élők számára, mint a gyár vagy munkahely a dolgozók számára.
De még ez sem minden. Valamennyi lakóbizottság további alcsoportokra oszlik, s minden ilyen alcsoporthoz körülbelül 120 család tartozik. Ennek alapján osztanak be aztán mindenkit a fengsengi körzet több mint hétezer otthon ülő felnőttje közül a különböző szemináriumi csoportokba, amelyeknek általában ötven-hatvan tagja van. Ez a kapilláris szervezet tehát eljut minden portára, minden kínai családhoz. A lakóbizottságokban és így az utcabizottságban ismerik minden család helyzetét, gondjait és örömeit, s gondoskodnak arról is, hogy minden famíliához eljusson a hivatalos politikai vonal.
Hszü asszony lelkesen beszél a témáról: A lakóbizottságok, magyarázza, minden családhoz eljuttatják a párt és a kormány politikáját meg a felsőbb szervek által kiszabott feladatokat. Vitákat rendeznek a lakosság között arról, hogyan hajtsák végre e megbízatásaikat. Céljuk az, hogy minden férfi, nő és gyerek megértse a politika és a feladatok miértjét országos és egyéni szinten egyaránt.

(Folytatjuk)

Következik: A FŐMINISZTER TÖRVÉNYEI