Karácsony – Noël

Sötét az ég, a föld fehér,
Víg harangok hangja hallik.
Megszületett Jézus, a Szűz
Arca fia fölé hajlik.

Díszes ágyfüggöny nem védi
A kisfiút a hidegtől.
A gerendán kifeszített
Pókháló csüng odafentről.

Jászol, szalma hideg ágya,
Ott reszket e kedves kisded,
És, hogy ne fázzék a drága,
Szamár s ökör rálehelget.

Hó csipkézi lenn a tarlót,
De fönn kinyílik az ég is ;
Az angyal-kar hófehérben
Zengi: ‘Karácsony van, mégis! ‘

*

Le ciel est noir, la terre est blanche;
– Cloches, carillonnez gaîment! –
Jésus est né; – la Vierge penche
Sur lui son visage charmant.

Pas de courtines festonnées
Pour préserver l’enfant du froid;
Rien que les toiles d’araignées
Qui pendent des poutres du toit.

Il tremble sur la paille fraîche,
Ce cher petit enfant Jésus,
Et pour l’échauffer dans sa crèche
L’âne et le boeuf soufflent dessus.

La neige au chaume coud ses franges,
Mais sur le toit s’ouvre le ciel
Et, tout en blanc, le choeur des anges
Chante aux bergers: „Noël! Noël!”

E későromantikus, « l’art pour l’art »- híve Théophile GAUTIER
magyar nyelvre átültetett versével kívánok meghitt ünnepeket és boldog újévet – Bartha György