(Ken Kesey emlékére)

Vadlibák nemzetközi gágogása megalvadt,
S a kakukk új fészekre száll, a régi oly nyamvadt.
Népek önrendelkezési jogának ábrándja,
Szántja a határt, a naivaknak lesz a bárdja.

Az új világrend felszámolja a börtönöket,
Kényszerzubbonyt osztogat, vagy talán öltönyöket.
Kisebbségeket új szanatórium fogadja,
Ábrándos ígéret, s rózsaliget csalogatja.

Emberke: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel”
Ez a reggeli tabletta, s áramütés fénnyel
Kitakarítja ősi hitedet, remeg lelked,
Kitépik nyelved, s lassan új embernek kell lenned.

Paraszt, munkás, tanár, orvos, lelkész egy akolba,
Napi leckét írogatja, s ha kell, mondja tollba.
Száz éves varjú még bölcsen vigyázza a tornyot,
Ahonnan a rézágyú délben győzelmet kongott.

Angyalbőrbe öltözött rottweiler kutyáival,
Mindennap jön a nővér, s eljátszik kártyáival.
Tudja minden beutalt múltját, s rejtett titkait,
Mindenki átkozza, s némán bámulja bájait.

Ezer éves indián, vagy talán ősi táltos,
Süketnémán próbálja túlélni, néha álmos.
Elvették hegyeit, szülőföldjét felégették,
Elzüllesztett rokonai, őt ide kergették.

Évről-évre csendesebbek, bele is törődtek,
Előírt vegyes házasságok meg is kötődtek.
Kisebbségi kérdést mi példásan megoldottuk,
Hát sehol a nagyvilágban nincsen ennyi joguk.

Tabletta ébreszti, lelki vájkálás az ebéd,
S a betanult színdarabban egyre több a cseléd.
Hosszúra nő az unalom árnyéka, hold csobban,
Új beutalt jön, mindenki szíve nagyot dobban.

Ital, szivar, nők, szórakozás, robban az élet,
Letépik a zubbonyt, cselédségnek vetnek véget.
Önmaga lett mindenki, egységben lesz az erő,
Autonómiánk lesz, pedig a nemzet a nyerő.

Lobogó zászlók hirdetik: Freedom, Freedom, Freedom,
Mámoros tömeg az utcán, utolsó alkalom.
Sortüzek villognak, s az értelmiség elvérzik,
Nyet Freedom, ez egy Karnevál, nővér intézkedik.

Aki túlélte, annak agyát műtik, béna lesz,
S a hatalomnak, mint kis hangya, kedvesen tesz-vesz.
Húszévenként új forradalmat szervez a nővér,
Becsapottakat hadd lőjék, folyjon minél több vér.

Látva mindezt, az Istenek visszaadták hitét
Az indiánnak, ősei pedig az erejét.
S a sátánok meteorját kihajítja, szakad
Bilincs, törik a rács és a fal, és végre szabad.

Hegyei elrejtik, sokasodik, s a vadlibák
Tavaszt rikácsolnak, időt virágzik a világ.
S a riadt kakukk, nővér szívébe rejti fészkét,
Birodalma omladozik, széthordják a vércsék.

(Brassó, 2019. november 20.)

1. Bara Gyula:
   2020. január 2. 16:24

   Ez tényleg jó! Az esett a legjobban hogy nővér lett a Nővérből!

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ