Nem voltak könnyű esztendők (még egy polgármesternek sem, teszi hozzá a nagyokos). Trianon után tizenöt évvel változatlanul a hatalom, a román állam volt a kisebbségek fő ellensége. A szomszéd, aki pedig fajtánkbeli, s bármikor készen állott, hogy följelentsen, csak másodjára következett. Lehet, hogy vénasszonyok nyarában lesétálom azokat az utcákat, házakat, ahol Hecser Kálmán, Székelyudvarhely polgármestere 1934-37 között, valamit is tett szolgálata esztendeiben. Ő ugyan lajstromszerűen felsorakoztatja, hol s mint működött, miközben „új adókat vagy ezek felemelését nem vezettem be.” Lássuk tehát:
* a barompiacon keresztül vezető fahidat befejeztem és az útját rendbe szedettem;
* az állami népiskola részére előírt emeletes épületet felépíttettem;
* a Bethlen utcát a Kőkereszt tértől a kórház hídjáig, a Rákóczi utat a kaszárnya bejáratáig kiköveztettem, aszfaltozógépet beszereztem;
* aszfaltot létesítettem a Barátok templomától a vasúti megállóig, a fürdőig, a Szentimre utcában fel végig, a Törvényszéktől a Reáliskoláig, a hiányos aszfaltot mindenütt kijavíttattam, az útvonal mellé gömbakácokat ültettem;
* a kaszárnyát lakhatóvá tettem, fedeleit kijavíttattam, az összes gerendát kicseréltettem, újból padoltattam, az utcai kerítést és bejáróját megépíttettem;
* a Küküllő partját megerősíttettem, élő fákkal beültettük, azóta áradások alkalmával nem önt ki és nem veszélyezteti a Fürdő utcai lakásokat, a kaszárnya területén az összes fákat elültettettem;
* a Szent János utcát megközelíthetővé tettem azáltal, hogy a Benedek utcával összekötöttem, a zsákutcát szabaddá tettem;
* a Küküllő holtárkát a kollégiumkert mellett betöltöttem;
* a Sétateret szúnyogmentessé tettem;
* a villanytelepi fürdőt fejlesztettem;
* a szegény gyermekek részére az iskolai tejadagolást meghonosítottam (a város terhére);
* a város szegényeit rendes havi segéllyel elláttam;
* a tűzoltólaktanyát felépíttettem;
* az eddigi villanyáramot, mely csak bizonyos időszakokban működött, 24 órára kiterjesztettem;
* a Sétatér melletti pocsolyautakat modernné tettem;
* a Batthyányi téri parkot létesítettem és azt fenntartottam;
* a Szék hídját a Küküllőn át megépíttettem;
* a zetelaki kőbányát felfedeztem és annak kihasználását 10 évi szerződéssel a város részére biztosítottam;
* a csendőrparancsnokság és a korondi erdészeti hivatal székhelyét természetben kijelöltem és a felépítés eszméjét az illetékesek szájába adtam.
Száz kilométerrel arrébb, Marosvásárhelyen Bernády egy kétszer, két és félszer nagyobb város megújítója volt, ő szerencsésebben dolgozhatott, mert még a múlt század első évtizedében, a világháború előtt felépíthette a megyeszékhely középületeit, megépíthette a turbinaárkot, a bulevárdot… Hecser Kálmán viszont a székelyföldi, az erdélyi magyarság addigi történetének tán legkeményebb időszakában kellett bizonyítson. Az úgynevezett román világban, amikor főleg errefelé nem dobálták a pénzeket Bukarestből, s ha szóba került ott fönn a Székelyföld, csak hogy miként lehetne a lehető leghamarabb elrománosítani. Iskolaépítő volt ő is, beruházó, városkép-rendező, környezetvédő (mai kifejezéssel élve), szociális ügyosztály egy személyben, mert olyasmit művelt, amit intézményesen már csak a 89-es rendszerváltás után lehetett látni – iskolatejet rendezett, havonta segélyezte a szegényeket…
Bernádynak tere, szobra van Marosvásárhelyen, a most már fele-fele lakosságú város emlékezetének létezik egy Bernády-fejezete, őt azóta sem felejtik a városlakók. Itt pedig, a „székely anyavárosban” immár senki sem tud, s akik tudnak sem akarnak tudni Hecser Kálmánról (lásd a luxuriózus várostörténeti albumokat, kis- és nagymonográfiákat, alkalmi és egyéb textusokat, egyikben sem jelennek meg bár névbetűi). Mert „idegen” volt, felvidéki? Ebben is sok igazság van, csak innen a Homoród vagy a Nyikó mentéről a hatvanas években betelepülőket rossz kedvében még ma se mondja udvarhelyinek az udvarhelyi, de még a második generációt is fenntartással (le)kezeli.
Hecser Kálmán a Szent Miklós-hegyi római katolikus temetőben nyugszik feleségével, Gáspár Eszterrel együtt. A temetőkapunál felállított s az udvarhelyi neves emberek sírjához eligazító táblán hasztalan keresem az övét. Neve ott sem jelenik meg. Mi történt vele? Vagy a várossal?