Lőrincz József három verse
Széttépetés
Az idő, mint szétdarabolt kígyó,
Meg-megvonaglik.
Visszafelé pöfög a vonat itt.
Lét ez, de nem élet:
Mintha mindennap visszavinnének
Egy születés előtti vagy halál utáni korba,
Mintha minden, ami jó volt, szerteomolna.
Fogpiszkáló lett a tornácfájából.
Aki sose ment becsületes úton,
Most itt az jár jól,
És épít egy új világot.
Új rend szerint,
Milyet még soha senki nem látott.
A múltad villámcsapás ütötte szét,
A patakban varangybéka mutatja ülepét;
Az alkony elhozza azt, amit nem várunk,
De jő,-
Szétdarabolt kígyóként jön el a jövendő.
Várakozás
Cikázó fecském, hová lettél,
Hiányzol nekem, azért lett tél.
Röpködtél, mint szemöldök íve
Kedvembe víg tartalmakat víve.
Most telemben kihalt a nyár,
Amelynek napja Te voltál.
Várom, akit elvitt az ősz,
Újra kisüt napom, ha jössz:
Víg kedvet, reményt, ha adsz.
Visszahozod nekem a Tavaszt.
Erdő
A vágtéren egy új nemzedék felnőtt.
Öreg nap néz: nem látja meg
A fáktól az erdőt.
Forrás: Hargita Népe, Műhely melléklet, 2019. december 13.
Pusztai Péter rajza