AZ ALPERES OSZTÁLYELLENSÉG

Emelkedik a válások száma – mutatom az egyik írás címét. Mi a helyzet itt a válással?
Ez láthatóan kényes téma.
A kínai forradalom győzelméig a válás tulajdonképpen ismeretlen volt Kínában, a házasságok pedig nem az égben, hanem a közvetítők és a szülők között köttettek. Az atyák és anyák választották ki gyermekeik életepárját, az atyákét és anyákét pedig az ő szüleik. A népi hatalom egyik első intézkedése az új házassági törvény volt, amely megkövetelte a felek kölcsönös beleegyezését, és kimondta a válás lehetőségét, sőt kezdetben még kampány is folyt a régi, rossz házasságok felbontása mellett. Ez az új lehetőség azonban hamarosan háttérbe szorult: manapság nem nagyon bontanak fel házastársi köteléket Kínában, még rossz házasságot sem.
Hszü asszony hosszú magyarázatba fog. A népi Kínában mindenki szabadon választja meg élettársát, nem úgy, mint a múltban, amikor az emberek, különösen falun, olyan nyomorban éltek, hogy a szülők nem egyszer gyerekkorukban menyasszonynak adták el leánygyermekeiket tehetősebb parasztok házába, úgyhogy azok már kiskorukban rabszolgákként dolgoztak. Mivel az emberek szabadon választják meg párjukat, ragaszkodnak hozzá. Tavaly a Fengseng szomszédságban 300 volt az esküvők száma.
– És hányan nyújtottak be válópert? A bizottság vezetőjének arca elborul.
– Nyolc ilyen kérelem futott be.
A téma részéről láthatóan le van zárva, de én folytatom a nyomozást:
– Mi történt a kérelmekkel? Hszü asszony végül is válaszol:
– Az ilyen párokat behívják a lakóbizottságok, megvitatják velük, mi vezette egyik vagy másik felet a kérelem benyújtására, és igyekeznek kiküszöbölni az okokat, amelyek ilyen döntésre vezettek.
Ez tehát a békítő tárgyalás.
– És ha a felek ezután is ragaszkodnak szándékukhoz?
– Akkor ismét beszél velük a lakóbizottság. Második békítő tárgyalás.
– És akad olyan pár, amely még mindig válni akar? Hszü asszony elismeri, hogy tavaly két pár még ezekután is
kitartott a kérelme mellett, de mindjárt hozzáfűzi:
– Az egyik esetben azonban a férj reakciós, kapitalista elem volt, ezért ragaszkodott az asszony a váláshoz.
A kapitalista férjtől (hol van még igazi kapitalista Kínában? – legfeljebb volt tőkésről lehet szó, aki járadékot kap) tehát nem olyan nagy bűn elválni. És mi történt ebben az esetben?
– Még tanulmányozzuk a helyzetet – hangzik a Kínában oly gyakori halogató válasz. A fengsengi utcabizottságnál válni, úgy tűnik, nem egyszerűbb, mint Buttler Jánosnak Mikszáth Különös házasságában, az újságíró körül pedig lassan kihűl a levegő.

Következik: KÉNYES TÉMA

Forrás: A fal mögött: Kína. Gondolat, 1975. Világjárók 98. 134-150. oldal.