KARINTHY FRIGYES KÖRKÉRDÉSE

– Némely ember úgy veti le a ruháját, hogy egyszerre rántja le a kabátot és a mellényt –, mások viszont előbb a kabátot veszik le, s csak azután a mellényt. Mi erről az Ön véleménye?

SHAW BERNÁT: „Az angolok könnyebben vetik le a szemérmet, mint a kabátot –, belül viselik a mellényt, kívül a meztelenséget. Minden látszat csal, de nem minden csaló látszik. Ezt nálam okosabb ember megértené, sajnos, ilyen nincs jelenleg a világon, tehát nem vagyok kíváncsi a véleményemre.

EDISON: „Most készít az egyik munkatársam olyan készüléket, amely egy gombnyomásra fölöslegessé teszi egyrészt a kabát és mellény hosszadalmas levetését, másrészt magát a kabátot és a mellényt, harmadrészt magát az embert, aki lehúzza.”

FORD: „Nézze, amíg ennyit kérdez, háromszor is levethette volna, meg felvehette volna. Ez nem munkarend. Nálam másodpercenként harmincezer ember huszonkilencszer veti le.”

EINSTEIN: „Képzeljünk egy akkora mellényt, amelynek egyik széle a Véga-csillagképlet, a másik pedig az a pont, ahol egy sebesen száguldó vonat érinti az ellenkező oldalról érkező fénysugarat, mely egy ötmillió méter hosszú és félmillió méter széles csövön át jön –, ebben az esetben annak az embernek, aki a tengerfenéken fején állva nézi a kabát három ujját, úgymint a jobb ujját, a bal ujját és a hátujját, a mellénynyílás akkorának fog látszani, hogy azon kifér az egész kabát.
Azt hiszem, elég népszerűen és érthetően fejeztem ki magam.”

Színházi Élet, 1927/52