Ádám beleélte magát a novellákba. Mindig csak a novella-témák jártak a fejében. Sok helyütt elutasították. Ám több mint ötven folyóiratban szerepelt novellája. Büszke volt magára. Anyjával élt együtt, Katival. Nem kellett a kenyérkereset miatt aggódnia. Ő sorsjegyárus volt. Ebből nem tudott önálló életet kezdeni, pedig harminchárom éves volt. Krisztusi korban.
Egyszer munka közben, épp nem jött vevője s elővette a füzetet s a tollat. Írni kezdett. Egy jó téma járt a fejében. Épp jött egy vevője.
– Egy Black Jack-et!
Ádám átnyújtotta s a vevő máris lekaparta. De nem nyert egy forintot sem. Sértődötten távozott. Ádám ismét elővette a füzetet s a tollat. Már kezdett belejönni az írásba.
Majd hamarosan lejárt a munkaidő. Ahogy hazaérkezett, leheveredett. A füzetet s a tollat félre rakta. Nagyokat sóhajtott. Kati benézett a szobájába s megkérdezte:
– Jól vagy?
– Persze – felelte Ádám.
Majd miután kipihente magát, a számítógépbe bemásolta a szöveget, a novellát. Ott folytatta, ahol abbahagyta. Majd este kedvenc könyvével ágyba bújt. Másnap reggel vígan ment dolgozni. Apai nagybátyja, Rezső irodalomtanár volt s éppen ő jött feléje.
– No Ádám, mi van veled? – kérdezte Rezső.
– Semmi. Dolgozom és írok.
Rezső az asztalon heverő folyóiratra pillantott.
– Belenézhetek?
– Csak tessék! – mondta Ádám.
Rezső elolvasta a novellát. Tetszett neki.
– Ezt mikor írtad? – kérdezte.
– Már több mint két hónapja. – felelte Ádám.
Rezső egy pillanatra elgondolkodott.
– Akkor te fokozatosan fejlődsz! – mondta.
– Úgy gondolod? – kérdezte zavartan Ádám.
– Hát persze. Kevesebb a felesleges elem.
– Akkor jó. A mostani írásomat elolvasod?
– Ha akarod… Hát persze…
Ádám átnyújtotta a füzetet. Rezső olvasni kezdte. Látszott az arcán, hogy tetszik neki. Majd végül azt mondta:
– Ügyes vagy! Ez még jobb!
– Szerintem is! – mondta Ádám.
– Az ilyeneket érdemes kiadni a kezedből! – felelte az irodalomtanár.
– Igen, de még nincs kész! – mondta Ádám.
– Hát akkor fejezd be! – kérte a tanár. Az ilyet nem szabad félbehagyni.
– Nem is akarom!
Majd elbúcsúzott. Ádám meg átgondolva a hallottakat, úgy érezte most aztán komoly bátorítást és ösztönzést kapott. Tehát hazatér s megírja azt a novellát. S így is lett. Egész este írta. Majd felküldte különféle lapoknak, de nem soknak.
Pár nap múlva munkából hazajövet látja e mailen a hírt, hogy közlik ezt a novellát. Ádám tudta, hogy megjelenik, belül a lelkében hatalmas boldogságot érzett. Amikor munka közben ismét Rezsővel beszélgetett, az megdicsérte:
– Nagyon ügyes vagy!
– Köszönöm!
– Ne nekem köszönd! Te érted el!
Ádám zavarban volt, aztán Rezső elbúcsúzott. A fiatal író meg kapart egy sorsjegyet. S nyert tízezer forintot.
– Jézusom! Ez nem igaz! Tízezer forint!
Majd fogta magát s kiváltotta. Anyja otthon nem hitt a szemeinek.
– Ez az enyém!
– Legyen!
Ádám eltette a pénzt, de most már az apró öröm megtörtént az életében, így nem is írt semmit…