Klasszikusok kézfogása: Arany János – Juliskához
Bús az ősznek hervadása,
Hulló lombok, néma táj;
De az ősznek van varázsa,
Enyészetben méla báj.
A gyümölcs hull – semmi: érett!
Hallgat a lomb – semmi: szólt!
Öltsön a mező fehéret –
Semmi: oly dús zöldje volt!
Csak, ha bimbó fővel asznak
A virágok: oh, ez fáj;
Ha reménye új tavasznak,
Most születve, sírba száll
Óh, derülj hát, ifju lélek,
Légy a vídám hajdani;
Gyönge vagy még a zord télnek
Koszorúját hordani!
(1859)
Pusztai Péter rajza