már tudom, mért veszélyes
színésznek lenni, széles
tárháza életeknek
miket magára ölthet
amikbe belebújva
eltűnik te előled
aztán felbukkan újra
vadiúj szerepében
és annyi ember lesz
ahány szerepet ölt
erősebb, mint a hegy
nagyobb, mint a ’tengör’
míg téged csak egy arcért
vonnak felelősségre
ő száznál is több ember
helyett áll pellengérre
mert nem vonhatja ki
önmagát munkájából
Nessus-ing minden alak
amit magára láncol
hozzátapad a lelke
a vére vele lüktet
száz mesében oldódik
ezerszín lelkületben
hogy hagyná hidegen
amiben benne van
hisz benne dobog végig
amíg a színen van
hazamegy ugyan hozzád
leveti álruháját
amiben igazabbul
sírt, szeretett, várt rád
de lefárad a tőled
érkező megszokástól
úgy kapod, ahogy hagytad
tréningben, pongyolástól

2020-01-03

1. Grossmann Péter:
   2020. január 10. 06:58

   Köszönöm Művésznő ezt a telibetaláló, költői megfogalmazását egy mesterség-hivatásnak, amelyet Schiller Wallenstein Prológjának azon része mellé állítok, amelyben a költő a színész alkotásának mulandóságáról, a pillanat uralmáról elmélkedik.

2. Nászta Katalin:
   2020. január 10. 07:14

   Hűha!
   Meg vagyok lepődve/hatódva.
   Köszönöm :) !

3. Szuhay-Havas Marianna:
   2020. január 10. 07:54

   Erős vers, és bár nem vagyok szakmabéli, megérintett, tetszik.

4. Nászta Katalin:
   2020. január 10. 19:32

   Köszönöm, Marianna.