Kiss Székely Zoltán: A találkozást a visszatekintő el nem kerülheti

Platónnal pörölve 69. születésnapomon

Új lendület? Erőt merít,
bár a világ elkeserít.
Kívülről várni a reményt?
Belülről érezni a fényt!

Helyére tenni a tudást,
kivárni a Találkozást.
Három emeletnyi lélek
ugyanazon testben fér meg.

Fejem lézeng éghez közel –
Nem véletlen? Isteni jel?
Hiú tüdőm élényt adja.
Irányít szív akaratja?

Titkolt vágyaimnak bokra
engedetlenségek csokra:
természete lélek tükre –
belerokkant együgyűbe.

Velük egész testem átka;
végtagjaim kavalkádja,
bármit tesz is, csupán szolga –
talmi dicsért araszolva.

Szükségem van mindahányra.
Nem választok találomra.
Amilyen az ember hite,
olyanná vált rongy élete.

Csillagködökből érkeztem,
Lelkem is majd csillag leszen,
s amikor erőm is elhagy,
akkor leszek legboldogabb.

Feledkezve, minden gyásszal
remény éled szalmalánggal –
hittel türelmesnek lenni,
gyarlót soha nem feledni,

megbocsájtani a rossznak,
kishitű áskálódóknak.
Útvesztős életünk vádja
enyhül csillagporba mártva.

Veszteglő életem szárnyal
újra, utolér a váddal
a földi szükségképpeni
ok, s vigasztal az isteni.

Tere magasabb okoknak
zajmentes békét okoznak.
Platón ataraxiája
a tó melankóliája.

Létem tükre hullámtalan
tóba nyugszik. Határtalan
szívem kibékíthetetlen
óhajt, áldott Véghetetlen.

2020. január 3.

2020. január 10.

1 hozzászólás érkezett