A riportkönyv azt ígéri, megtudjuk belőle, milyen is egy vasárnap élménye a Dunán. Az első dolog, ami a kérdéses napon a szerzők szemébe ötlik, az a hajó állapota: szabályosan minden ízében kisubickolták; valósággal úgy hat, mintha csak tegnap adták volna át rendeltetésének. Ugyanakkor kevesebb a nyüzsgés a partokon, s a hajók száma is megcsappant a kikötőben.
Tovább haladva, a Duna két ágra szakad: föl Brailáig két nagy sziget képződött ágai között; szabályos vadparadicsom – náddal, füzesekkel. A jobb part pedig már Dobrudzsa. A termőföldet nemrég törték fel s vetették be először – nagy terméseket remélnek mindettől.
Dél van, amikor áthaladnak a cernavodai vasúti híd alatt, s lassan megjelennek a sirályok is, a tenger közelségét jelezve…
Viharban futnak be Braila kikötőjébe.
A riportereknek úgymond szerencséjük van: megismételhetetlen eseményre toppantak be. A városban ugyanis nagy számú bolgár vendég jelenlétében avatnak éppen aznap Hristo Botev emlékmúzeumot. A vendégek egyúttal beavatják a szerzőket a bolgár forradalom rejtelmeibe is.

„— Nyolc évtizeddel ezelőtt ebből a városból indultaik el – mondotta az egyik idősebb szófiai elvtárs. – Ebben a kikötőben rakták be a kétszáz fegyverrel teli ládát, szálltak vízre…
Eszünkbe jutott az a messzi délen, a Duna mentén látott kép … A két óriási H és B betű fából ültetve. A nép nem felejti el hőseit.
Megérkeztünk ,,Ceapiru-fogadójához”. Öreg, régi ház, hosszú verandával, magas, megszürkült tetővel, boltozott bejárattal. Persze most kitatarozták, átalakították, – múzeumot csináltak belőle.
– Itt lakott – jegyezte meg valaki. Bolgár barátaink meghatottan léptéyk át a ház küszöbét. Szemügyre veszünk minden tárgyat. Ez itt Botev titkos nyomdájának egyik primitív gépe. Az ott a Radecki gőzös rajza… Régi újságok, könyvek, forradalmi versek eredeti kézirata. Botev feljegyzései egy könyv szélén. Aztán egy naptár lapja. Június másodika. Ekkor esett el bolgár földön, ott a Duna partján, ahol örök emléke áll…
…Itt élt éveken keresztül. Egy kicsit a magunkénak is tekintjük. Nemcsak azért, mert sok ideig brailai lakos volt…”

Riportereink e részben nem fukarkodnak a nagy szavakkal, mindent leírnak, ami jó csak népeink barátságáról, kapcsolatáról elmondható. A vasárnap pedig Botev emlékének ünnepi jegyében telik el.
A következő állomás Galac kikötőjében fogadja utasainkat. Ezúttal az 1944 augusztusi események jutnak az eszükbe, azokat idézik fel, a szovjet-román fegyverbarátság szellemében. Nem csoda: a második világháború még alig 11 éve fejeződött be. Éppen csak begyógyultak a sebek…
Galac amúgy megható jelenetek helyszíne. A hajósok közül egyesek ugyanis szó szerint hazatértek, és ez a kapitányra és a főgépészre egyaránt vonatkozik.

„Megható jelenetek játszódnak le. Most látunk először hajóst hosszú útról hazatérni. A pari tele asszonnyal, gyerekkel – feleség, fiú, lány, szomszéd, barát… Hej, de hosszú is volt ez a két hónap önélkülük! … A Pozsony—budapesti út után most vannak először Galacon…
Kiszállunk. …Megtekintettük a hatalmas kikötő alsó szárnyát, … elbúcsúztunk a Novorosszijszk legénységének minden tagjától (mert utunk tovább más hajón vezet)… Ismerkedtünk a kikötő dokkmunkásainak az életével… Érdekes a kikötőmunkások öltözete. Fejükön fehér sál, törökösen kötve, a por ellen. Derekukon széles öv, könnyebb így emelni.
A Február 16 személyszállító gőzösön megyünk tovább.”

És ezzel mi is elértük a Duna alsó szakaszát.

Galaci kikötőrészlet (a könyv eredeti fotóillusztrációiból)

Cseke Gábor

(Folytatjuk)

1. Skandikamera:
   2020. január 12. 09:49

   „Tovább haladva, a Duna két ágra szakad: föl Brailáig két nagy sziget képződött ágai között; szabályos vadparadicsom – náddal, füzesekkel.”

   Emlékszem, tíz évre rá, 1965-ben jártam a szigeten. Csupa homok és nád. És szél.

   Ha nemtévedek, akkor a Brailában forgatott Codin (1963) egy részlete ott játszódik:

   https://www.youtube.com/watch?v=FG_m7XmOfo4

   1:11.30-tól.