Bölöni Domokos böngészője
A népszerűség átka
HONTHY HANNA
Autótúra alkalmával defektet kaptunk egy kis vidéki városkában. Aznap nem tudtunk tovább menni. Kénytelenek voltunk a városka egyetlen szállóját felkeresni, hogy szállást kapjunk. Nem volt üres szoba.
Ekkor bemutatkoztam, aminek váratlan hatása lett. A vendéglős, aki valamikor színész volt, és amint mondta, most is imádja a művészetet, a saját lakásából engedett át egy szobát. Mikor vége volt a vacsorának, a vendéglős magával hozta hat gyermekét, akiket legnagyobb rémületünkre úgy mutatott be, mint akik a színészi pályára készülnek. Azután volt ott előadás!
Ekkor megfogadtam, hogy hasonló esetben inkább az autóban töltöm az éjszakát. Vagy inkognitóban maradok.
Színházi Élet, 1928/52
BERKY LILI
Nyaralni voltunk egy Balaton melletti fürdőhelyen. A városban két egymással ellenséges viszonyban lévő ifjúsági egyesület volt. Egy nap megjelent nálam két fiatalember, és felkért, hogy léplek fel a jövő szombaton tartandó jótekony célú estélyükön, és kértek, hogy tartsam titokban, nehogy a másik egyesületnek ez tudomására jusson. Pár óra múlva újabb két fiatalember a másik egyesület nevében kért, hogy ugyanazon a szombaton náluk lépjek fel. Ezt is titokban kellett tartanom. Szombaton mind a két helyen felléptem, hétfőn pedig elmentünk egy másik fürdőhelyre, mert a város ifjúsága, mint árulót, bojkottált.
Színházi Élet, 1928/52
BÉKEFFI LÁSZLÓ
Berlinben történt. Megyek este a Kurfürstendammon. Egyszer csak megállít egy úr és magyarul, mintha az Erzsébet-körúton lennénk, így szól hozzám: „Uram, ön nem ismer engem. De én ismerem önt. Adjon nekem kölcsön száz pengőt.”
„Uram”, feleltem, „én tényleg nem ismerem önt, de ezek után azt hiszem, hogy ön sem ismer engem.”
Színházi Élet, 1928/52
Pusztai Péter rajza