Hull a hó, én meg nézem a gyerekkoromat
brassai széchenyi tér fellegvár
mozi mihály vitéz mögött
foci egy zsebkendőnyi udvarban
akkor maga volt a wembley

Szerelmek, melyek akkor soha nem jöttek el
és többször elterveztem, hogy beléjük halok
de inkább vettem egy nagy levegőt és broszkucát
olyan édesen tudtam gyáva lenni

Egy lány egyszer a nyakamba ugrott
milyen delonnak éreztem én magam
al bano belmondónak
és platininek egyszemélyben

De még hátra voltak a gátlások
és az összes felnövésem
mindegyiknek rútsárga teteje
az istennek se múltak

Közben felnőttem
több felvonáson túl vagyok
vidám és szomorú szereplőkön
úgyhogy most leengedem
a hófüggönyt