Fűszálakon harmatcsepp, benne lubickol a hold,
Ki-kiloccsan a Tejút, egy álom mindent megold.
Ezüsteső tükrében, ezer énem szembenéz,
Nap vagyok vagy hulló csillag, vajda vagy csak kenéz.

Hetedhét ország tengerén, vétkezik egy szirén,
Álomködben imám robban, vérzek a szent misén.
Hajnal szárnyán, jön az ármány, kérges földre lépek,
Hol félszemű kallózok már vérszerződést köpnek.

Egymást váltják a furcsa világok, művirágok,
Fénykörökben torzók villognak, vagy talán bárdok.
Hozzám simulnak, lelkem görcsbe rándul, és vadul
Csapkodnak kénes szagú virágok, Isten kábul.

Menny és pokol, a feldobott érem két oldala,
Lelkem repül, álarcok lemerülnek a tóba.
Onnan nézem a csillagok megtört fényét, vétkét,
Fényéveken átlebegek, s fordulok meg hétrét.

Ki-kiloccsan a Tejút, pap csenget a szent misén,
Ezüsttükröm becsukom, tört fényből lesz sok szirén.
Ezer énem egy testben, vérszerződést köt ébren,
Fűszálakon harmatcsepp, máglyák égnek a téren.

(Csernátfalu, 2018. április 5.)