Amíg a kommunizmus rabigáját nyögtük, a nyugat-európai kerekasztalok kelet-európaiaknak címzett állandó kérdése így szólt: Szabad Ön? Az új kérdés: Van Önnek jövőképe?
Nekem nem szokott ilyenkor ilyesmim lenni, azért nem, mert nincs. És azért nincs, mert többé-kevésbé senkinek sincs. Ők is ezért kérdezik, ezért kérdeznek minket, egymást nem merik, pontosabban illetlenségszámba megy. Ha van utópia, az annyira személyes, hogy olyan, mintha nem volna. (Ha az utópia művé lesz, akkor már ki is lép az egy-személyiből, de ez nem a kerekasztalok esélye.) / Mit hoz – Az élet képei – A szabadság nehéz mámora. DIA /