Múltszázadi történetek

Földi Mihály: A vér (V).

Napokon át viaskodtak és kínlódtak. Az asszony egyre fáradtabban hangoztatta azt az álláspontját, hogy közösen nem élhetik át ezt a szörnyűséget, hiszen elvesztették életük tisztaságát ; el kell válniok.
– Szereted? – kérdezte ilyenkor századszor is a férfi.
– Téged szeretlek, hozzád tartozom, – felelte az asszony.
Juhász Gergely pedig egyre mélyebben élte bele magát abba a felfogásba, hogy boldogságukat, életüket nem dobhatják oda prédául egy… egy
ilyen… incidensnek. Véletlen tragédia történt, túl kell tenniök magukat rajta s ismét meg kell találniok egymást. Véleményéről meg akarta győzni
az asszonyt s többek közt elmondotta, hogy egyszer ő is megcsalta a házasságuk alatt. Egy kis színésznővel: egyetlenegyszer; eddig nem merte bevallani.
– De hát akkor, – sikoltott fel az asszony, — kik vagyunk? mik vagyunk? Mi nem vagyunk mi magunk? És vannak bennünk emberek, erők, hatalmak, akik erősebbek nálunk??
Éjszaka felriadt és az ágyát nézte. Mindenfelé vért látott.


(Folytatjuk)

2020. január 14.

Szóljon hozzá!