Bárhogyan számolom, a dunai útra kiszabott két hét lassan eltelik.Közben a tulceai halkonzervgyár megnyílik a heringes teherautó előtt, s vele együtt riportereink is bejutnak a vidék egyik alapvető létesítményébe. Hal van a deltában, csak éppen fel kell dolgozni. De olyan gyár-hálózatot sikerült kiépíteni, hogy nem csupán a Delta, de a távoli tengereken begyűjtött, saját hajókkal hazaszállított nem kevés zsákmányt is képes volt konzervként értékesíteni. Az 1989 előtt jól ismert tulceai márka már csak a múlté: a halfeldolgozó hálózat összeomlott, s maradt a szándék, a múlt árnyéka és a riportban megörökített ígéret…

„A kikötőtől pár száz méterre, a folyóparton hangárszerű háromemeletes nagy épületek emelkednek, – három egy sorban. Ez a gyár. Naponta közel száz hallal teli teherautó és szállítóhajó érkezik meg. Daruk emelik le a hallal telt ládákat. Futószalagra teszik, s a millió és millió hal gyorsan halad gépcsoportról gépcsoportra, egészen a desztilláló készülékekig, ahol kipárolják belőlük az olajat. Nagyobb részükből viszont konzerv készül.
A gyárat a legutóbbi években a Szovjetunióból és más népi demokratikus országokból érkezett gépekkel rendezték be. Egyes gépcsoportokat itthon készítettek. Ebben az évben szerelték fel a jénai Zeiss-művek által készített berendezéssel a vegyi laboratóriumokat. Most lehetőség nyílt arra, hogy a technológiai folyamat minden lépését ellenőrizzék: az olaj besűrűsödését, kozmásodását, savfokát stb. Naponta tehervagonokat raknak meg a finom gondossággal csomagolt olaj- és konzerv-szállítmányokkal. Erdélybe, Bukarestbe, az ország minden részébe indulnak a szállítmányok, nem egy vagon külföldre megy. A tulceai gyár legjobb bizonyítványa ez.”

Mindezekről meggyőzve és meggyőződve, riportereink útja személyszállító gőzössel Tulceáról a tenger felé veszi az irányt. Véleményük szerint a deltai világ a Kazán szoros után a Duna másik legregényesebb vidéke. De hogy el ne tévedjenek, a XIX. század végén épített csatornán haladnak, mely a nemzetközi Duna-bizottság létesítménye.

„Sok helyen egyáltalán partja sincs már a víznek. Nádasok birodalma ez. Úgy tűnik, hogy a csatorna; szintje valamivel magasabb a Delta átlagos szintjénél… A Delta ezzel a víziúttal vált tulajdonképpen tengeri gőzösök számára is hajózhatóvá.
Igen ám, de,… hordja a Duna a rengeteg homokot, s ha a csatornát nem kezelnék, akkor előbb-utóbb az út is járhatatlanná válna. Az AFDJ (a Duna alsó szakaszának folyami ügykezelősége) segíti ezen a szakaszon a hajózást és az a két nagy szívókotró hajó, amelyik KarlMarx és Friedrich Engels nevét viseli, most is itt van a közelben és teljes gőzzel dolgozik.
Kétoldalt, amíg a szem ellát, nádasok, füzesek tarkítják. Aztán falvak következnek. Milyen érdekesek ezek az emberi települések! A sík vidékhez vagy hegyi tájhoz szokott szem nem tud betelni ezekkel a romantikus helyekkel. Sok helyen olyan keskeny a szárazföld, hogy nem is hinné az ember: létezhet-e élet rajta. És mégis, emberek laknak itt évszázadok óta. falvak emelkednek a homokpadokon. Most is egy hosszúra nyúlt halászfalu mellett megyünk el. Főutcája a Duna, a házak között vízből az út, a szép, jellegzetes deltái stílusban megépített házak a kőtöltésen emelkednek.
Ahogy az erdélyi falvakban a szekeret, úgy használják itt a csónakot. Azon mennek látogatóba a szomszédhoz, azon mennek a szövetkezetbe sóért, a nagy községekbe egy-egy filmelőadásra, azon mennek a hálókat felszedni az erdőbe. Ugyanis a fák között is fél méteres a víz, s azt mondják, töméntelen ponty és harcsa van erre.”

A riporterek megfigyelnek egy, a sekély vízben szakértően halászó kutyát is, amint idegesen csapkodja fejét a vízbe, majd kiemeli a zsákmányt. További érdekesség, hogy, már a kis gyermekek is mesterien forgatják az evezőt…
Az elmaradottság még meglátszik ezen a tájon. Nehéz meghozni a változásokat. De már vannak előrelépések. Ilyen például a nád ipari feldolgozása, amelyet akadémiai kutatók felügyelnek, erre a célra létrehozott intézetben… Legalább is, a riporthoz készült anyaggyűjtés idején még így volt…

Cseke Gábor

(Folytatjuk)