Kislányka a falusi boltban. Vár a sorára elég türelmesen, vannak még páran előtte, és meghallja, hogy bizonyos nagyobb összegű vásárlás esetén a vásárló kap egy szelvényt, és ha szerencsés, nyerhet vele. Hiába figyel feszülten, nem érti pontosan, miként zajlik le ez az egész, de valami sorsolásról beszélnek, ő egyre izgatottabb lesz, mert már napok óta töri a szöszi fejecskéjét, mit is vsároljon az édesanyjának, hiszen közeleg március nyolcadika. Gondolatban mindent felidéz, mit is tudna venni, nem zavara senki a nagy fejtörésben.. Komoly tárgyalásba kezd az elárusító néni a lányka előtt álló két vevővel, a nyerés lehetőségének reményében már mindketten sok mindent összevásároltak, az előtte álló fiatalabbik anyuka edényeket és poharakat is kér, mert ebben a kicsi boltban nemcsak élelmiszertalálható. A kislány is megbámulja a vásárolt tárgyakat, a fiatal anyuka alig győzi belepakolniazokat, hangosan csöröplölnek az edények egymáshoz koccanva, be sem férnek mind a háziszőttes tarisznyába, de a boltos néni készségesen kisegíti, ad egy nagyobbacska táskát, a sajátját, mondva, majd hozza vissza, s láthatóan örül, hogy lelkes vevőre akadt, a poharakat egyenként is begöngyölik jó vastag barna csomagolópapírba.
A kislányka kicsit elcsodálkozik azon, honnan van annyi pénze ennek a cifra néninek, és szinte elmosolyodik, mert olyan bő a szoknyája, hogy amikor az előbbi csomagját leteszi a földre, kissé megtámasztja a lábával, s lám a szoknya beborítja, hajolgat, pakolgat, kérdezget a csinos anyuka, s közben holmi papír is leesik a földre, talán ez lenne az a szelvény, amiről korábban szó volt. A lányka önkéntelenül lehajol, meg se nézi, de amikor éppen odaadná, keze nem a pult felé mozdul, becsúsztatja a zsebébe, majda szíve heves dobogással kezd verni, alig tudja kinyögni, miért küldték, mintha bomba lenne a zsebében
– Mit kérsz, kislány, nem értem… Már anyukád el mert egyedül engedni, no nézz oda, a formás leánykára! -, kacarászik, hiszen ismeri az anyuja nevét, mondja is az éppen belépő vásárló feléfordulva – no, lám, hogy megnőtt a szomszédasszonya kislánya, maga jobban ismeri, bírja szóra szegénykét!
– Félénk a kislány, de szófogadó, nem mint a fiúk az utcánkból.
Meg is simogatja Erzsike néni, erre megbátorodik a kislány, és most már érthetően és hangosan hadarja:
– Most csak élesztőt tessék adni, anyu ma süt pánkót – s ragyog az arcocskája az örömtől.
– Csak? Hát miért nem szóltál, nem kellett volna itt időznöd addig, amíg edényeket, poharakat becsomagoltuk. Mutasd, mennyi pénzt adtak. Nevetve elveszi a kislány markából a banisokat, meg sem számolja.
Csakhamar ki innen, a pokol fészkéből ezt érzi a kislány, mert gyermeki lelkét most beszennyezte öntudatlanul, mert elvette azt a szelvényt, mert hátha az lesz a nyerő, és akkor ő is milyen sok mindent vásárolhatna az édesanyjának, mert az édesanyák soha nem kapnak eleget..,
Kifordul gyorsan az ajtón, szedegeti sűrűn a lábait, mintha forró homokon lépdelne,alig éri a talpa a földet, most nem is törődik mással, csak a papírdarabkát szorongatja a zsebében, mintha felügyelet nélkül kiszökne a zsebéből, de már a tenyere is forró, a szíve tája is mindjárt lángra lobban a tett súlya alatt, csak siet, siet, szinte szalad, már eléri a pallót, s aztán letekint a vízre. Eső utáni zavaros, megáradt, mint az ő lelke, s aztán minden előzetes megfontolás nélkül, hirtelen kirántja a zsebéből a szelvényt, belöki a vízbe, s nézi, nézi, mint sodorja el tova egy kisebb hullámocska. S minél messzibb kerül tőle, annál nyugodtabbnak, már-már felszabadultnak, ismét boldog, gondtalan gyermeknek érzi magát…