Fülöp Kálmán: Pokol és mélység
Mikor az élet
fájdalmat szül,
és gyűl a könny
a szemgödörben,
ordas éhségű
zivarat dúl,
árnyékvilágunk
sír az égen,
pokol és mélység
hagy nyomot bennünk-
kertmélyen
szomjazó rögök,
rideg közöny
hidek valóság:
az idő arcán
orsó pörög-
s szél zörgeti
vitorlavásznát
cikázó
villámok között…
Pusztai Péter rajza