Nagy Lóránt csíkszeredai zenetanár A nyakleves antológiája című könyvével visszasírja a kényszert, a régi jó pedagógiai eszközt – a nyaklevest. Hát van ennél nagyobb gond? Mint állítja: „A rossz jegy, a levont magaviselet, az emberséges dorgálás és a lelkibeszéd nem fáj, nem viszket, mint száműzött elődje. Ezért nincs is meg a kellő ösztönző ereje.”
Vagyis Nagy Lóránt szerint csak a kényszer ösztönözhet?! Gondolom, viccnek szánta ezt is… Mint azt a sok szellemes diáktréfát, ami könyvének anyagát képezi – és amiért olyan jól olvasható, élvezettel fogyasztható e könyv mindegyik oldala. Olyan könyv ez, amelyik kívánja, hogy újra olvassák – és valahányszor újra olvassuk, mindegyre sok-sok új dolgot, új tréfát, új viccet fedezünk fel benne. De ezért még nem kell visszatérni a nyakleveshez – a 70-es és 80-as évek bevált pedagógiai módszeréhez. Nehogy e módszerhez való visszatéréssel egyúttal visszatérjünk a 70-es és a 80-as évek – a kommunista rendszer legsötétebb éveinek társadalmi berendezkedéséhez. Amitől mentsen meg az Isten!
A diákok vidám játékaikkal kigúnyolták ezt a rendszert, és így – akarva-akaratlanul – megszabadultak magától a rendszertől, annak a borzalmaitól még az 1989-es decemberi fordulat előtt. Gondoljunk csak a könyv 22. történetére – a csíkszeredai diákok aradi kalandjaira. A csíki fiúk nagyobb szobát kaptak a szállodában és kihasználták az alkalmat: bábszínházat rendeztek benne. Meztelenre vetkőztek és eljátszották a Piroska és a farkast. A bábok – egy-egy hímvesszőből és két-két zacskóba bújtatott golyóból álltak. Ezeknek a mozgatásával elevenítették meg a szereplőket. Nagy sikert arattak, négyszer is visszatapsolták őket. „Világbemutató” született… De a legnagyobb siker az volt, hogy megnevelték a két nagyszájú, őket – az érettségi előtt álló diákokat – elsőosztályos gyermekként kezelő tanítónőket. Ebben még egy másik játék is segített nekik: hazulról hoztak egy sündisznót és betették azt a legnagyobb szájúnak, a „szűz tancinak” a táskájába. De megtréfálták az aradi hatóságokat is. Levelet dugtak az Arad Megyei Filatelisták Egyesületének postaládájába – arról értesítették őket, hogy bomba van elrejtve a székházukban. Azok rögvest riasztották a hatóságot, az pedig szabályos bombariadót fújt és óriási házkutatást rendezett.
Lám, lám, a kommunizmus idején is lehetett hülyéskedni! Hát akkor ma? Kövessük csak figyelemmel a politikusok mindennapi színjátékát – a parlamentben, más összejöveteleken, országszerte. Sajnos, rossz színház ez, egyáltalán nem szellemes. És nemcsak nálunk játszanak ilyen polit-színházat, hanem Angliában is, ahol például minisztériumot hoztak létre a magányosok számára. A tévéből értesülhettünk róla… Szerintük a magányosoknak egy egész minisztérium kell ahhoz, hogy ne érezzék magukat egyedül. És hogy a kormánypártra szavazzanak a jövőben. Mondhatnánk: szuperzseniális húzás! Ennél már csak egy nyakleves lenne jobb…

Zsehránszky István

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, 2020. január 15. Vélemény rovat.