Álmomban nem tudok naplót vezetni; a félig írt lapok másik fele is teli van írással; nem tudom ruháim keltezését, így nem tudom rögzíteni, hogy mi volt rajtam; nem tudom bevenni a gyógyszereimet, nem is tudom, melyek a gyógyszereim és hol vannak; nem tudok lefeküdni, bár több napja nem aludtam, mert nincs fekvőhelyem vagy más fekszik az ágyban; le kéne dőlnöm pedig, hogy össze ne roppanjak; aztán tömegszerencsétlenség történik, sokan meghalnak, pont a házunk előtt borul fel a busz, mondja is már a rádió; benyitok egy szobába, de balkézt (,) az összerakott ágyon két idős női tetem fekszik letakarva, s beljebb is fahasábokként hevernek a hullák; megjön apám; mindig betegesen irtózott a halottaktól; mondom, mi a helyzet…

((( Na búcsúzzunk el a laóktól )))

mondja olyan hanghordozással, mintha azt közölné, hogy essünk túl a nehezén, tudniillik vágjunk át gyorsan a tetemes szobán. Álmomban a laó egy olyan kínai szó, amely a halott egyik szinonimája.

Budapest, 2020. I. 14.