Harsányi Zsolt: BRÓDY SÁNDOR ÉS A NŐK

Trubadúri rajongója, egyszersmind gyilkos ellensége a nőnek. Maga a léte két dolog együtt: lobogó, romantikus, szomjas vágyódás az egyik, teljes fegyverzetű elvi agresszivitás a másik.
A nők ezt tudják és félnek tőle. Összehúzódnak a tekintete előtt, amely vesébe látó. Hiába hazudnak neki, ő csak rájuk néz, és megijednek. A nőket mindig vonzza az a veszedelem, hogy a férfi leleplezi elragadó hitványságukat, ők megszégyenítettek és kifosztottak szeretnek lenni. Keresik és megérzik, aki beléjük lát. Innen van forró gyengéjük az orvosok és írók iránt. Bródy Sándor félelmes látású orvos és író. A nőket, testüket, lelküket, igen nagyon érti és magyarázza. Kívülről tudja a nőket. És irgalom irántuk édeskevés van benne.
„Csak akkor kellett otthagyni őket — mondja —, mikor mindent kiraboltál a lelkükből, nem kell nekik meghagyni semmit.”
De az ember hiába figyelmeztetné őket, hogy vigyázzanak: ez a férfi, aki csupa szín és pazarság, piros és fehér és fekete, cigány és főherceg egyszerre, ez borzasztó veszedelmes, ezzel nem jó kezdeni. Hiába. Annál jobban köréje repülnek játszani a veszedelemmel. És ő?
Megkérdeztem tőle egyszer. Tréfásan azt felelte, hogy egyszer volt szerelmes életében. Abbáziában, a georgiai cserkesz királyasszony lányába.

Színházi Élet, 1918/51