Belátom Illyés igazát, hogy ahová mész, az a fontos, de a szülő- és felnevelő hely szerepe egy percre sem hanyagolható el az irány megválasztásásban. Életed rövidebb-hosszabb szakaszaiban ha fizikailag el is szakadsz tőle, annak teljes körű öröksége, a táj szín- és hangvilágától, az észjárás „kitaposott” ösvényeitől az emberi viselkedésformákig végigkísér életeden.

Íróembernek ez az örökség elsőrendű, akárcsak a tradíció, amely állandó forrás, iránytű és mérték.

Fekete Vincét a Székelyföldnek a felső-háromszéki kisrégiója indította útra, a kisebbségi helyzet szorításában sarjadó líra bátorította szólásra a zsarnokság végnapjaiban, és biztos mértéket, valamint irányt – immár egy rendszerváltás után – huszadik századi magyar klasszikusaink jelentenek számára mindenekelőtt.

Kézdivásárhely, 2011. április 17.