Albert-Lőrincz Márton: Egy hétre való 2.
Éden, kifűrészelt fákkal
Eredeti a mi demokráciánk, s múló,
Szagos, mint kofa asztalán a túró.
Groteszk vacsora
A kaviár fekete és fürge,
Pincér hozza, nyuszi ül a fűbe’.
Falusi nosztalgia groteszk
Koporsóba hányják a falut a víg guzsalyasok,
Nyalják a csepűt, pálinkával koccintgat a halott.
Tehetetlen düh groteszk
Ordít, mint a sakál, torkaszakadtából.
Megtépett ing gombolatlan kabáton.
Kényszerű
Reggel hétkor már útra kelt szegény efendi,
Nem nyugdíját felvenni, nyugdíját elkölteni.
Tetszhalál
Tenyérbe vettem – halott madár volt,
Részvét-morálom megint becsapott.
Halhatatlanság groteszk
Holló Mátyásnak kékmadár könnyei voltak,
Látja, aki akarja, nem ölelték keblükre a holtak.
Pusztai Péter rajza