Albert-Lőrincz Márton: Egy hétre való 2.

Éden, kifűrészelt fákkal

Eredeti a mi demokráciánk, s múló,
Szagos, mint kofa asztalán a túró.

Groteszk vacsora

A kaviár fekete és fürge,
Pincér hozza, nyuszi ül a fűbe’.

Falusi nosztalgia groteszk

Koporsóba hányják a falut a víg guzsalyasok,
Nyalják a csepűt, pálinkával koccintgat a halott.

Tehetetlen düh groteszk

Ordít, mint a sakál, torkaszakadtából.
Megtépett ing gombolatlan kabáton.

Kényszerű

Reggel hétkor már útra kelt szegény efendi,
Nem nyugdíját felvenni, nyugdíját elkölteni.

Tetszhalál

Tenyérbe vettem – halott madár volt,
Részvét-morálom megint becsapott.

Halhatatlanság groteszk

Holló Mátyásnak kékmadár könnyei voltak,
Látja, aki akarja, nem ölelték keblükre a holtak.

2020. január 27.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights