A chilei iskolarendszer

Jó pár hónap eltelt a hazatértem óta, most már eléggé visszaszoktam az itthoni életbe, bár azt sosem fogom tudni mondani, hogy teljesen visszaszoktam, mert vannak olyan dolgok, amik régen teljesen normálisak voltak, most viszont nem tudok velük mit kezdeni. Ez a mindennapi dolgoktól kezdve az emberek természetén át, mindenben megmutatkozik. Nagyon lezáratlannak éreztem a blogomat és mindenképpen akartam írni legalább még egy bejegyzést, amiben kiírom magamból még mindazt, amit nem osztottam meg korábban. Amit érdekes témának tartottam és sokat is tudtam írni róla, az az iskolai rendszer. A chilei kintlétem elején említettem már pár dolgot, de egy év leforgása alatt jobban beleláttam. Sok mindenben a szubjektív véleményemet is leírtam és azt mindenképp meg kell említeni, hogy a legtöbb dolog, amit leírok, az személy szerint az én vendégül látó iskolámra igaz. Más iskolák működése teljesen eltérhet.

1. Iskolák típusai. Az első legfontosabb és legnagyobb különbség az itthoni iskolákkal kapcsolatban, hogy Chilében privát és állami iskolák találhatók. Ezzel a nagy társadalmi rétegek között tesznek még nagyobb különbséget. Két évvel ezelőtt még léteztek a félig privát, félig állami iskolák, de ezeket megszüntették és választaniuk kellett, vagy fizetősnek, vagy ingyenesnek hagyják meg őket. Én, és általában a legtöbb cserediák privát iskolába kerül. Ezeken kívül két csoportra lehet még osztani az iskolákat, aszerint is, hogy egyházi (általában katolikus) vagy sima. Én katolikus iskolába kerültem. Ez abban nyilvánult meg, hogy minden reggel közös imádkozással, énekléssel vagy beszélgetéssel kezdtük a tanítási napokat. Évente többször misére kellett menni és különböző programok, imádkozások is voltak szervezve, plusz heti három hittanóránk volt, ami az itthoni etikára hasonlított és az egyik kedvenc órám volt.

2. Iskolai tanórák. Az iskolai tanítási nap 8-kor kezdődik és háromszor 90 perces és egy 45 perces órára oszlik. Köztük 15, 10 és 5 perces szünetek. Személy szerint praktikusabbnak találom a másfél órás órákat, mert sokkal jobban bele tudnak mélyedni az anyagba, és egy nap nincs olyan sok tantárgy, amire fel kell készüljenek. Nekem nagyon furák voltak először ezek a tanítási órák, mert a tanár leadja gyorsan az anyagot, kioszt egy feladatlapot és mindenki dolgozik magában, ha pedig kérdés van, odamennek hozzá és felteszik azt. Tehát nem úgy kell elképzelni, hogy csendben ülnek és dolgoznak, hanem beszélgetnek, felállnak a helyükről, esznek, néha (tanártól függően) zenét hallgatnak stb. Megesett, hogy néha meg is feledkeznek arról, hogy dolgozni kell és otthonra marad a tanulás.
Minden nap 13.45-kor végeznek a délelőtti órákkal, ha délután is van órájuk, legtöbbször a suliban maradnak ebédelni, vagy, ha közel laknak, haza mennek. A legtöbb chilei iskolában délután 16.45-ig vagy esetleg tovább. A mi iskolánkban hetente egyszer testnevelés, majd rajz vagy zeneóra volt. Ilyenkor 18.30-kor végeztünk. Az első időben zenére jártam, később átváltottam rajzra, hogy azt is kipróbáljam. A testnevelés is változatos volt: különböző sportokat próbálunk ki (pl. rögbi, spikeball stb.), tavalyelőtt a RapaNai táncot tanultuk, tavaly pedig a chilei nemzeti táncot a ’cueca’-t.
Ezenkívül tizenegyedik és tizenkettedik osztályban érettségire felkészülő órák vannak. Kedden matek és spanyol 18.30-ig, pénteken pedig 16.45-től 19.00-ig biológia/fizika/kémia és történelem.

3. Tanár-diák viszony. Kevésbe formális a tanár-diák viszony, mint itthon, Magyarországon. Néha teljesen úgy beszélnek velük, mint a barátaikkal, viccelődnek, húzzák az agyukat. Az egyik tanárom az egyik fiútól, aki mogyorót, pisztáciát stb. árul, mindig vásárolni szokott, vagy, ha enni lát valakit, kér belőle ő is keveset. Pletykálnak néhány tanárral, és nem csak a diákok, hanem a tanárok is megosztanak titkokat. Öleléssel és puszival köszöntik egymást, viszont mindezek ellenére a tanárok iránti tisztelet teljes mértékben megtalálható.

4. Diákélet. Sokkal lazábbak a diákok, mint itthon, ami lehet civilizációs vonás, de a tanórák és tanárok viszonylagos lazaságának is a következménye. A magyar iskolákban szerintem minden sokkal feszítettebb tempóban zajlik, 45 percen keresztül tanulunk, szünet, újabb 45 perc másik tantárgyból és így tovább.
Annak következtében, hogy a büfében nem árulnak cukrot tartalmazó dolgokat, elterjedt az iskolákban mindenféle étel árusítása. A chilei legjobb barátom csokikat, gumicukrokat árult, de voltak, akik magokat, vagy sütit, szendvicset. Nem vettem sokat, mert tudtam, ha egyszer elkezdek valamelyiküktől venni dolgokat, akkor utána rám fognak szállni és újra venni fogok. Ez így is lett, teljesen függő lettem és minimum hetente háromszor pisztáciát vagy mogyorót ettem.

Szünetekben mindig zenét hallgattunk, nagyon hangosan beszélt mindenki. Ami nekem nagyon tetszett, hogy nem igazán volt jellemző a klikkesedés. Persze megvoltak a kis baráti társaságok, de általában mindenki beszélgetett mindenkivel. A szünetekben nagyon felszabadult volt a hangulat, amit kicsit hiányolok az itthoni iskolákban.

5. Egyenruha. Az egyenruha viselése minden chilei iskolában kötelező, függetlenül attól, hogy valaki drága privát iskolába jár vagy államiba. Minden sulinak megvan a maga egyenruhája, így az utcán sétálva egy iskolai napon mindenki látja, hogy ki hova jár. Nekem a saját egyenruhám nagyon tetszett, mert egyszerűnek és szépnek tartottam. A lányoknak szürke szoknyát kell hordani, fehér pólóval, amin az iskolánk logója díszlett. Az egyenruhához sötétkék pulcsi is hozzátartozik, ha pedig hideg van, sötétkék színű kabátot vehettünk rá. Ezen kívül, kötelező volt fekete cipőben járni és lábunkra szürke, térdig érő zoknit húzni. A fiúknak is kötelező a fekete cipő és nekik szürke vászonnadrágjuk van. Volt egy sport egyenruhánk is, amely ugyanolyan a fiúknak és a lányoknak is és ehhez akármilyen cipőt felvehettünk. Ha valaki megszegte a szabályokat és valamilyen más ruhában jött el, pl. nem az egyenruhához tartozó pólót vette fel, akkor intőt kapott, majd értesítették a szülőket. Nagyon szerettem egyenruhát viselni. Nagyban megkönnyítette az életet, mert cserediákként nem volt túl sok ruhám ott, de így nem okozott problémát. Viszont azt is meg kell említenem, hogy más iskolákban teljesen más volt az egyenruha, és láttam nagyon csúnyákat is, pl. rikító piros szoknya, kék pulcsival.

Egyenruhában

6. PSU. A chilei érettségire, a PSU-ra, a 12-ik osztály végén kerül sor. Spanyol, matek, természettudományi tárgyak és/vagy történelem vizsgáik vannak. Csak írásbeli része van és 80 felelet/válaszos kérdés van benne. A természettudományi tárgyakból választani kell egyet, ez lesz a fő tantárgy, de ennek ellenére mindhárom tárgyból vannak benne kérdések. Tegyük fel, ha valaki biológiát választ, akkor 15 kémiai, 15 fizikai és 50 biológiai kérdése lesz. A PSU-ra felkészülést nagyon komolyan veszik, erre külön szakosodott egyetemi felkészítő intézmények is vannak. Majdnem minden osztálytársam járt ilyen órákra, ami suli után egész késő estig is eltarthat, így minden nap nagyon fáradtan érnek haza és még másnapra is tanulniuk kell. Személy szerint én úgy gondolom, hogy a chilei érettségi sokkal könnyebb, mint az itthoni, mert én tizedikes fejjel is meg tudtam oldani a feladatok nagy részét a matek érettségiből. Az egyetemi tanulmányok szempontjából, viszont nagyon rosszak a lehetőségek Chilében azoknak, akiknek nincs sok pénzük, mert nagyon kevés ember részesül ösztöndíjban és szinte lehetetlen, hogy valaki ingyen tanulhasson. Sokat álmodoztam arról, hogy esetleg odamehetnék egyetemre, de a lehetőségek nem túl kecsegtetőek. Sok diák inkább Argentínát választja, ahol ingyenesen lehet egyetemen tanulni.

7. Trimeszteres rendszer. Az én iskolámban szemeszteres helyett trimeszteres rendszer volt. Minden trimeszter végén témazárókat írnak az addigi összes anyagból. Bár örültem, hogy beleláthattam, hogyan működik ez a rendszer, a szemeszteres megoldást sokkal praktikusabbnak tartom.
Összességében azt tudom elmondani, hogy a chilei rendszert néhány dologban sokkal jobbnak találom, mint a magyart, de sok dologban inkább a hazai rendszer felé hajlok. A chileiek viszont teljesen mértékben az iskola rendszerük ellen vannak, ezekben a pillanatokban is tüntetnek. Ebben az évben a meg nem álló tüntetéssorozatok következtében az érettségi időpontját is el kellett tolni november 28-29 helyett január 6-7-re. Viszont még ezt is tovább tolták január 20-21-re. A helyzet nagyon bonyolult és bár akármennyire próbálkozom, már nem olyan a belelátásom a dolgokba innen Magyarországról, mint mikor Chilében voltam. Nagyon remélem rendeződik a helyzet, mert az összes barátom és ismerősöm, aki most végzi ott a gimnáziumot, nehéz és stresszes helyzetbe került a történtek miatt.