Demény Péter /Ivan Karamazov/: Ünnep
Lemosta az égről a ködöt
a nappal,
ezzel a sárga és kerek
szivaccsal,
s most elégedetten
hátra dőlt,
hogy lélegezhessen
a föld.
Lélegzik hát a fű,
az ég,
ásványvízben a
buborék,
a kalácsban a
falka mák,
és a fűben a
kiscicák.
Lélegzik vígan
ez a vers,
ez a szó- és virág-
kevercs,
ez a támasztó
hangulat,
ez a mosolygó
indulat.
Amíg még tiszta
a világ,
míg nem zavarnak
a hibák,
amíg a törlőrongy
pihen,
míg nem csalódunk
senkiben.
Pusztai Péter rajza