1. Bölöni Domokos: Papírrobbanás

Az 1989. decemberi fordulat eufóriája csak a notórius szkeptikusokat vagy a nagyon-nagyon tisztán látó személyiségeket nem ragadta magával. Érthető módon, a zsarnokságtól szabadult tömeg szomjazta a cenzúrátlan igazságot, szólni kellett a szabadságról, a jövőről — gombamód szaporodtak tehát el a lapok, újságok. A magyar nyelvű kiadványok száma is megnőtt, soha ennyit nem olvastak az emberek, mint éppen ezekben a napokban, hetekben, hónapokban. Olyan lapok is napvilágot láttak, amelyeket már nagyon régen terveztek alapítóik, de a jól ismert okok miatt nem juthattak nyilvánossághoz. Más kiadványok a meglévő keretet használták ki, nevet változtatva csupán és természetesen tartalmukban megújulva, szabadon szólhattak megnövekedett olvasótáborukhoz. (…)
A botcsinálta szemléző, aki nem tagadja a statisztika fontosságát, de amúgy nem rajong érette, mert még nagyon is eleven a tudatában az, hogy „vannak hazugságok és vannak statisztikák”, többször is megpróbálkozik hozzáférkőzni ehhez a „forró kásához”, ehhez a nagy tömegű laphalomhoz (némi rosszmájúsággal: ballaszthoz), és mindannyiszor kudarcot vall, semmiképp sem tudja valamennyire is elfogadhatóan, pontosan, szépen „fölmérni” a decembertől decemberig tartó időszak lapkavalkádját, ezért mindaz, ami itt következik, csupán jelzések sorjázása arról, ami most éppen van. Induljunk el így: nézzük, mi lett az addig is meglévő, agyoncenzúrázott, de azért rendszeresen megjelenő lapjainkkal.
(…) Mi van a fővárosban? Ott az Előre Romániai Magyar Szó címmel ismét fölveszi hajdani szép nevét, s mert országos ölelésű napilap, egy csapásra a legfontosabb, legolvasottabb, legkeresettebb — egyben a leginkább szabotált — mindennapi olvasnivalónkká vált. Példányszáma legjobb periódusában a százezer körül mozog. Fölvállalja a magyarság legégetőbb kérdéseit, országos tudósítói hálózata révén el lehet mondani róla, hogy ugyanazt a nélkülözhetetlen szerepet tölti be életünkben, mint a románság nagyobb részét kitevő olvasótábornak a România Liberă. (…) A többi fővárosi lap is nagyjából a helyén maradt, vagyis a Munkáséletből Valóság néven vált az előzőhöz hozzá sem hasonlítható (mert amaz nem méltó az összehasonlításra), keresett és gyakran hiányolt hetilap, épp szókimondása és nyíltsága miatt. Valahogy úgy áll a dolog (a többi lapokra is érvényes), hogy a hazai magyar sajtóból eltűntek a kompromittált nevek — a leginkább kompromittáltak (…) —, akik pedig azelőtt is írtak ezt-azt, amazt az ottmaradottak közül, egyszerre megmutatták, mire lettek volna képesek, ha engedik őket annak idején. (…) Érthető hát, hogy etika ide, etika oda, vannak oly harcos tollú publicistáink, akik azelőtt bizony nem mentek a szomszédba kéthárom rímecskéért, ha a diktátort kellett dicsőíteni; ezek manapság a neofiták túlbuzgalmával vetik rá magukat a „mondanivalóra” s — lóra! (…)
Az Ifjúmunkás Fiatal Fórumként új címéhez méltóan vált a fiatalok szókimondó hetilapjává… (…) A főváros többi magyar lapja bizony nehézségekkel küzd, vagy máris nagy bajban van. Nehézkes a Jóbarátból Cimbora címmel a Benedek Elek-i hagyományt ismét felvállaló, havonta megjelenő gyermeklap sorsa. Nem tudni, mivé lesz a Falvak Népe, holott nagyon jó, a cím tartalmát valóban fedő újság! És csaknem láthatatlan a Művelődés, mely ’85-ös megszűnte után szerencsésen újraindult (volna), ám szubvenció, előfizetők és papír hiányában Isten a megmondhatója, feltámadása valós-e. Ugyanilyen gondok emésztik (fel) A Hét tartalmában gazdag, mondanivalójában korszerű, újult folyamát.
Az erdélyi magyar szellemiség fellegvára, Kolozsvár adja a hazai magyarság lapjainak legjavát, kezdve a Szabadság című napilappal, mely teret ad az Erdélyi Hírmondónak, az RMDSZ mellékletének. (…) Az Echinox magyar oldala(i) szintén megmaradt(ak) a román és német oldalak mellett. Az Utunk Helikon címmel és megnövekedett terjedelemben továbbra is nélkülözhetetlen irodalmi hetilapunk. A Dolgozó Nő most Családi Tükörként töltheti be sokkal hatékonyabban azt a szerepet, melyet azelőtt is játszani akart: a nők jó képeslapjának lenni. (Megjelenési nehézségei szintén ismertek.) A Korunk is maradéktalanul felvállalhatta végre mindazokat a tudományos feladatokat, amelyek jegyében annyi éven át küzdöttek külső és belső uraikkal igazi szerkesztői. Kolozsváron szerkesztik a három magyar egyház lapjait, a katolikus Keresztény Szót, a református Üzenetet (mely Vásárhelyen indult), és az Unitárius Közlönyt. Itt lát napvilágot az Írószövetség fiatalok szerkesztette fóruma, a Jelenlét. (…)
Nagyot dobbantottak a székely városok. Itt kényszerült lappangásra a legtöbb rejtett energia, ezek a városok, s ez a vidék — a Székelyföld — volt mindig is Erdély magyar szellemiségének az éltető forrása. Hagyományainak felújításával most ezek az egyszerre felszabadult energiák helyben tudnak érvényesülni, vagy legalábbis megpróbálkoznak vele, s nem véletlen, hogy éppen az iskoláiról híres három város, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely és Csíkszereda hármas csillagzata a legfénylőbb e tájak szellemiségének egén. Sepsiszentgyörgyön a Háromszék című napilap mellett, mely csakúgy, mint a kolozsvári Szabadság, kitűnően szerkesztett, jól tájékozott, és profi módon írott, érdekes fóruma a megyének, itt jelenik meg a Csángó Újság két nyelven, a magyarul már nem tudócsángó derékhadnak és a fiataloknak románul is egyazon laptestben. Szentgyörgy mellett már Kovásznának is van (egyházi) lapja, az Ige, és Kézdivásárhely is lapot ad ki, Székely Újság címmel, sőt ennek még vicclapra is telik (Ötödik kerék). Kimagasló teljesítmény a sepsiszentgyörgyi fiatal nemzedék felelősen politizáló csoportja által szerkesztett, s címéhez mindenben méltó Európai Idő (független emberjogi-kisebbségvédelmi és kritikai hetilap), melynek bevallott célja: életerős fórumot teremteni itt, Európa legeurópátlanabb szögletében — egyetemes és sajátos emberi értékek képviseletére. (…) Arra is tellett szerkesztőinek és kiadójának erejéből, hogy Tik-Tak címmel külön a gyermekeknek szóló mellékletet is megjelentessen. (…)
Székelyudvarhelyen elsőnek a Szabadság című, bátor hangú hetilap látott napvilágot, a diktátor bukását követően rögtön. Felelősen politizál, de hatósugara sokkal kisebb, mint sepsiszentgyörgyi társáé, megjelenése pedig rapszodikus. A Hídfő sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, nem produkált semmi különlegesen figyelemre méltót, bár kulturális lapnak hirdette magát. A történészek, helytörténészek, történetírók, néprajzosok örülhetnek a múzeum Székelység című kiadványának, s velük együtt természetesen a székelység, a magyarság történelmétől, kultúrájának szabad tanulmányozásától megfosztott olvasók is. Hasonló feladatkört látszik felvállalni a Székely Útkereső is, átszőve némileg néprajzi és történelmi leírásokkal és szépirodalommal is. Műszaki folyóirat is megjelent Udvarhelyen, a Fókusz. (…)
A nemzeti kisebbségek lapja kíván lenni az ugyancsak Udvarhelyen készülő Ablak című, kisformátumú folyóirat. (…)
Udvarhelynek van minden-csütörtöki Híradója is. (…)
Csíkszereda megmaradt Hargita megye székhelyének (bár Udvarhely önállósodási óhaja nemcsak deklarációk szintjén nyilvánult meg, hanem bizonyos „területeken” konkrétan is megtörtént az önállósodás, a decentralizáció), így aztán a Hargita Népe, mint általában mindenütt a napilapok, nemhogy megszűnt volna, vagy leszűkült volna a szférája, hanem megnőtt a szerepe, a példányszáma is, és állja a konkurrenciát, megmaradt a három tájegység, Gyergyó, Udvarhely és Csík legolvasottab lapjának. Mellette jelenik meg az RMDSZ újsága, a Csíki Lapok, egyelőre hetilapként. (…) Egyébként itt jelenik meg a sokat bírált és átkozott Tromf is. (…) Ez a legolvasottabb hazai magyar lap, legalábbis Erdélyben. És van Kisgazdák Lapja és van Új Sport is Szeredában.
Nagyváradon írják a Bihari Naplót, mely terjedelemben, technika és koncepció tekintetében egyaránt a „legnyugatibb” hazai magyar napilapunk. De itt alapították meg a romániai magyarság második irodalmi-művészeti-közéleti hetilapját, a Kelet-Nyugat címűt is. (…) Nagyvárad a „hazája” a Fakutya című, kiváló műszaki kivitelezésű vicclapnak is. (…) Brassó hetilapjának nem kellett nevetváltoztatnia, nem a szocializmus volt a keresztapja a Brassói Lapoknak. (…) Temesvár (…) Új Szó című napilapja mellett jelenik meg a fiatalság Vétója. (…)
S itt jelenik meg az Ezredvég, a temesvári, bánsági magyar írócsoport irodalmi folyóirata. (…)
Nagybányán nyomtatják az ottani Bányavidéki Új Szó mellett az Erdélyi Féniks című kiadványt; (…) aztán ott vannak a szatmáriak, a Friss Újság, az Erdélyi Futár, a Szamoshát című kiadványokkal, a szilágyságiak a Szilágysági Szóval, a dévaiak a Corvin magazinnal (…), Torda az Aranyosvidékkel, Bánffyhunyad a Kalotaszeggel, nem lehet mind felsorakoztatni itt, hiszen még olyan — falusi! — kiadvány is létezik, és nem is akármilyen színvonalon, mint a korondi Firtos művelődési egyleté, a Hazanéző, és a homoródalmási Futár. (…)
Marosvásárhelyen a Népújság című napilap lett a muszáj-Herkulese a magyarság érdekvédelmi harcának. (…)
Vásárhelynek sokkal több lapja, kiadványa lehetett volna, mint amennyi van. Az RMDSZ lapja a Népújság mellékleteként kénytelen megjelenni, s ez is kérészéletűnek ígérkezik: az Itthon papírhiány miatt bizonytalanul, rendszertelenül jelenik meg. (…) Változatlanul érdekes és értékes viszont az Új Életből Erdélyi Figyelővé vált kétheti képeslap, mely a nyár folyamán szintén nagyon nehezen jelenhetett meg, nagy késéssel, s nehezen fogja „utolérni önmagát”.
A Látó — az Igaz Szó jogutódja — Batsányi János híres versének címéből ihletődött, s „vigyázó szemét” a valós szépirodalmi értékeken kívánja tartani. (…) (Látó, 1990. 12. szám – idézi az Erdélyi Toll, 26. sz./2015 – sajtótörténeti összeállítása)

2. Ferencz Imre: D. KISS

Csak D. Kiss János ne jutna eszembe
látom az alakját hallom a hangját vajon
mi szél vetette a mi tájainkra Arad környékéről
itt a román nyelvű megyei lapnál dolgozott
aztán tudósítója lett a központi román nyelvű pártlapnak
anyanyelvi szinten ismerte tudta a román nyelvet
néha úgy érezte hogy magyarként román lapba írni
nem hősiesség és a nevével a hatalom
csupán az együttélést a testvériséget
szándékszik illusztrálni

dőlt belőle a humor az önirónia főleg ha megivott
egy-két nerángasst mert így nevezte a féldecit
mindig volt egy-két találó versidézet a tarsolyában
AHOGY A NAGY KÖLTŐ MONDOTTA
kezdte és idézte rendszerint József Attilát

a rendszerváltás után létrehozta a TROMF
nevű magyar nyelvű szatirikus hetilapot
amely rövid időn belül túllépte az ötvenezres
példányszámot halálra röhögte magát a nép
ő volt a TROMF-király körülötte népes csapat
szorgoskodott írt humort rajzolt karikatúrát

hanem ez a humor nem nagyon tetszett
az új világ régi embereinek és rövidesen
egy esti órában valahol a TROMF-királyt
agyba-főbe verték
négy év elég volt ahhoz
hogy a nép kikacagja magát a lap
példányszáma visszazuhant négyezerre
így aztán már az új világ régi emberei
a bátor fiúk legyintettek
nem bántották többé a TROMF-királyt

de bántotta őt a betegsége
alig múlt ötvenéves a mája kezdte felmondani
a szolgálatot nem volt már sok neki hátra
amikor meglátogattam azt mondta
ahogy a nagy költő mondotta
ebbe más is belehalt már

vitte magával a Tromfot is mint
Dugonics Titusz a törököt de hát
szűntek meg már ennél komolyabb lapok is
a történelem folyamán

csak D. Kiss János ne jutna eszembe
de eszembe jut

Forrás: Székelyföld, 2019 október

---

A Tromfpress kft. kiadványai
1. Tromf. Főszerkesztő D. Kiss János. Szatirikus hetilapként indult, 70-
80000-es példányszámot is elért. Az adattár összeállításának időpontjában havonta háromszor jelenik meg 7-8000 példányban. Mellékletei: Tromfviccek, Tromfmagazin, Tromfalsó (rejtvényújság). Mindenik 10000 példányban lát napvilágot. (Erdélyi Toll, 26. sz./2025 – sajtótörténeti összeállítás)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ