Bölöni Domokos böngészője
JÓSZÍVŰ BÉCSI RENDŐR
A jószívű bécsi rendőr megpillant egy öregasszonyt, aki a hídról a Dunába akarja vetni magát.
Egy ugrással ott terem, és visszarántja a karfáról:
— Ejnye, ejnye jóasszony — mondja a rendőr —, micsoda őrültség ez?! Ha maga most a Dunába ugrik, nekem is be kell ugranom, ha meghűl, én is meghűlök, ha beteg lesz, én is beteg leszek.
Hát mire való ez? Menjen szépen haza, és akassza fel magát…
Színházi Élet, 1930/32
Pusztai Péter rajza