A nyolcszázezres japán város magyar szempontból kiemelt jelentőségű. Elsősorban azért, mert Hamamacuban működik a Suzuki Motor Corporation központja, ahol annak idején döntés született esztergomi a cég leányvállalata létrehozásáról.
Az 1992-ben beindult magyar autógyár után Hamamacuban több fejlemény is utal a magyar kapcsolódásra. Az óriáscég háromszintes múzeumában magyar vitrin is fellelhető, amely előtt hangos „Jó napot!-tal”, nyelvünkön köszönti egy robot az elhaladót. Magában a tárlóban eléggé vegyes a látvány, a most negyvenéves bűvös kockát – amit a japánok különösen kedvelnek – nem tették ki a „kirakatba”, de a világ autógyártásához történt magyar hozzájárulások (porlasztó stb.) vagy hozzájárulók (Bánki Donát, Csonka János, mások) is hiányoznak.

Gazdagabb a város egyik előkelő szállodájában, a Grand Hotel Hamamatsuban a magyar sarok, a szemtanúk – egy hazai újságírócsapat tagjai – az obligát csikóbőrös kulacs mellett szép porcelánokat és jó borokat is találtak az ottani ajándékboltban. Viszont hiányolták az idegenforgalmi nevezetességeink ajánlásait, jóllehet, a japánok közismerten nagy utazók, és vízumért nem kellene messzire menniük.

A bolt tőszomszédságában működik ugyanis a magyar tiszteletbeli konzulátus. A kívülről is jól belátható helyiséget, egyebek mellett a rendszerváltás utáni magyar állam-, illetve kormányfők fotói, továbbá a trianoni felszabdalásra utaló térkép „ékesíti”. Az elegáns hivatal fő „ékessége”, a valószínűleg csak ritkán ott tartózkodó tiszteletbeli főkonzul nem más, mint maga Suzuki Osamu, a konszern elnöke.

Köszönöm Horváth Gábor barátomnak a fotókat és a szóbeli kiegészítéseket. 

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban